Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A piaci várakozásokkal összhangban, 25 bázisponttal vágta az alapkamatot tegnapi ülésén az MNB monetáris tanácsa (MT). Tavaly augusztus óta ez volt a kilencedik egymást követő alkalom, amely révén újabb történelmi mélypontra, 4,75 százalékra süllyedt mától a kéthetes jegybanki betéti ráta. A lapunknak nyilatkozó szakértők mindegyike ekkora ütemű csökkentésre számított, ám a külföldi elemzők között akadt 50 bázisponttal számoló.
Még nem látni a végét
A felfokozott piaci várakozásokra utal, hogy a határidős kamatügyletek (forward rate agreement − FRA) 6−12 hónapos időtávon 3,5−3,75 százalékos alaprátát, vagyis további több mint 100 bázispontos ereszkedést áraznak. A fokozódó várakozásokat több dolog is hajtja.
Egyfelől a nyugati társaihoz felzárkózó japán jegybank példátlan likviditási akciója nyomán áramlik a tőke a feltörekvő piaci kötvényalapokba, ami rendre stabil hozamkörnyezetet és komoly keresletet teremt a magasabb kockázati besorolású, ám a nulla kamatozású elsőrendű kötvényekhez képest továbbra is attraktív reálkamatot kínáló országok eszközei iránt. Másfelől a hatósági árak többlépcsős adminisztratív csökkentése révén az év eleje óta több évtizedes mélypontra estek a fogyasztói árak, így a forintban számolt reálhozam-környezet annak ellenére fennmaradt, hogy közben a nominális kamatok esni kezdtek. A külső környezet továbbra is támogató a laza monetáris politika számára, ráadásul a piaci várakozások szerint hamarosan az ECB is kamatot vág, ami a fejlett piacokhoz mért kamatelőny megtartásának kedvez.
Napi grafikonok
Heten akarhattak egyet
Valószínűleg belső egység is kialakulhatott az MT-ben, miután Király Júlia alelnök idő előtt lemondott mandátumáról, és helyére hétfőtől Gerhardt Ferenc, a tanács korábbi külső tagja került. Nemcsak hogy némi tér van a kamatciklus folytatására, de egyelőre indok sincs a folyamat leállítására. Hacsak nem az, hogy hűtse a piacon és néhány elemzői körön eluralkodó túlzott várakozásokat. A piac ugyanis hajlamos a túllövésekre (overshooting), és könnyen olyan kamatpályát vetít előre, amelynek teljesülése már fundamentális kockázatokkal járhat, elmaradása viszont piaci reakciót válthat ki. Magyarországon egyelőre a rövid lejáratú adósság miatti magas kockázati felárak nem teszik lehetővé, hogy 3,5 százalék közelébe, vagyis oda szálljon az alapráta, ahol már több elsőrendű besorolással rendelkező ország kamatszintje, például az ausztrál is van.
Az óvatos jegybanki politikának ezért hamarosan érdemes lesz jeleznie a kamatciklus végét. A most kinevezett új alelnök tavaly novemberben úgy fogalmazott, Magyarországon az alapkamat egyensúlyi szintje 4,5−5 százalék között van, ez ugyanannyira támogatja a növekedést, mint amennyire kordában tartja az inflációt. Akkor e kamatszinttől még messze volt az alapráta, ezért a piac megriadt a jegybank esetleges túlvágásától. Gerhardt április 15-i meghallgatásán azt is mondta, hogy a jegybank elemzései szerint legalább kilenc hónap után hatnak csak a pénzügyi folyamatokra az MNB döntései, vagyis nagyjából mostantól kellene érezhető növekedési hatást kiváltania a tavaly augusztusban indult ciklusnak.
Nyári szünet következik?
Így a tanácsnak a nyáron érdemes lehet egy jelzésértékű szünetet tartania a kamatvágási ciklusban. Ezzel ugyanis elkezdheti lassan hűteni a piac túlfűtött várakozásait. Ráadásul a júniusban induló, az első körben három hónapra tervezett jegybanki növekedési hitelprogram is megfelelő alkalmat kínál a monetáris eszközrendszer finomhangolására, így a kamateszköz pihentetésére.
Hogy ez bekövetkezik-e, az külső és belső tényezők együttes függvénye. Amennyiben a kedvező külpiaci hangulat fennmarad, akkor az idei első féléves növekedési adatok, valamint az év második felére vonatkozó prognózisok lehetnek iránymutatóak a jegybank számára, hogy továbbgondolja a növekedés serkentésére vonatkozó lehetőségeit.
