A ciprusi helyzet gyorsan változik, de máris tanulságos − és hol vagyunk még a végétől? Emlékeztetőül: Ciprus eddig az adóelkerülés fellegvárának számított (offshore adóparadicsomként működő EU-tag), a pénzügyi rendszere közel hétszerese a GDP-jének. Bankrendszere csődbe jutott (miután Görögországnak is nyújtott hiteleket), a bankjai pedig csaknem két hétig zárva voltak . Az EU részéről nincs meg a politikai akarat ahhoz, hogy az EU adófizetőinek pénzéből mentsék meg (többek között) az adóelkerülőket vagy a \"gyanús\" orosz bankbetéteseket. A legújabb változat az, hogy az egyik vagy akár az ország mindkét nagy bankját bezárják és a nagybetétesek jelentős, de még nem meghatározott mértékű veszteségeket szenvednek el. Hiába \"menekülnek meg\" a kisbetétesek, már ők sem érzik majd pénzüket biztonságban − és erre jó okuk van.
Lőttek a ciprusi offshore-sztorinak
A bizalom annyira megrendült a bankrendszerrel és az országgal szemben, hogy mindenki menekíteni akarja a pénzét, a bankok ezért tegnap csak nagyon szigorú tőkekorlátozások mellett nyitottak ki. Ezeket az intézkedéseket átmenetinek szánják, de nehéz lesz megszüntetni őket. Ez precedenst teremt az eurózónán belül: minden euró egyenlő, de azért vannak sokkal egyenlőbbek... A tőke kivonulása ráadásul újabb veszteséggel és GDP-csökkenéssel jár majd.
Egy offshore-központ nem tud tőkekorlátozással működni, így Ciprusnak ez a szerepe praktikusan megszűnik. A vállalatok egy része ki fog vonulni az országból, feltehetően más adóparadicsomok irányába.
A kormányok egyre kevésbé fogják tolerálni az adóelkerülést, történjen ez akár belföldön, akár offshore adóparadicsomokban. Egyelőre még nyitott kérdés, hogy a tőke szabad nemzetközi mozgása túléli-e ezt. Mit szólnánk például egy 25 százalékos tranzakciós adóhoz az (offshore) adóparadicsomokba történő átutalásoknál? A kormányoknak széles eszköztár áll a rendelkezésükre az offshore adóparadicsomok életének megkeserítésére, csak eddig nem vetették be ezeket.
Emellett egyre inkább előtérbe fog kerülni az \"adóharmonizáció\", valamint hogy a vállalatokat a tevékenységük szerinti országban próbálják megadóztatni. (Ez utóbbi esetben a javaslatok szerint azt vennék alapul, hogy a cég értékesítésének, termelésének és munkavállalóinak mekkora hányada van az adott országban, és ezen arányok valamilyen súlyozott átlaga alapján számolnák ki azt, hogy globális profitjaik mekkora hányada után kell helyben adót fizetniük.)
A személyi jövedelemadó szempontjából több ország fogja az USA példáját követni, mely állampolgárság, nem pedig tartózkodási hely alapján veti ki az adókat.
A te pénzed, a te kockázatod
A történet másik fő tanulsága az, hogy sose tartsa a pénzét olyan országban vagy bankrendszerben, mely csődbe jutott. Persze ez utólag elég nyilvánvalónak tűnik, de mégis...
Nincs értelme a bankbetétek \"védelmét\" követelni (vagyis hogy más fizessen az ön által választott bank hibáiért), különösen nagybetétesek esetében. A bankbetétesek tulajdonképpen befektetők, és óvatosan kell megválasztaniuk, hová teszik a pénzüket. Spanyolországban és Olaszországban is várható, hogy egyesek kiveszik betétjeiket. Az ottani bankok pontos helyzete nem számít (ez feltételezhetően amúgy sem rózsás) − itt ismét a klasszikus csordaszellem fog érvényesülni.
Egyre nyilvánvalóbb, hogy hiányzik az EU-szintű bankunió létrehozásához szükséges politikai akarat, nemhogy a fiskális unióéhoz! Az olaszok és spanyolok is csak korlátozott segítségre számíthatnak egy bankroham esetén. A bankbetétek megnyirbálása (\"megadóztatása\") ott is felmerül lehetőségként, még akkor is, ha most azt ígérik, a ciprusi helyzet egyedi eset.
Az EU 100 ezer eurós bankbetét-biztosítási limitje túl magas. Ez az egy főre jutó GNP körülbelül hároméves szintjének felel meg, ami túl nagy terhet ró a kormányokra. Ésszerűbb lenne mondjuk az egyéves szinttel egyenértékű limitet megállapítani − bár ez politikai szempontból nyilván túl alacsony.
Az "egyszeri" meg fog ismétlődni (máshol is)
Kiengedték a szellemet a palackból, és más országok is egyszeri vagyonadón fognak gondolkodni. A ciprusi sztori fényében nagy politikai nyomás lesz a gazdagok további megsarcolására.
Emellett más országokban is fel fog merülni a tőkekorlátozás politikai igénye. Az elitek ugyan tiltakozhatnak ellene (ahogy eddig is tették), de a populista politikusok napirenden fogják tartani az ügyet. Így hát az eurózóna lassított felvételben bekövetkező karamboljának újabb fejezetéhez érkeztünk. És a történetnek még messze nincs vége.
A szerzőtől és más szakértőktől további írások a www.gurulohordo.blog.hu-n olvashatók
Economx