Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
− A hírek arról szólnak, hogy a cégek egyre inkább keresik a faktoringszolgáltatást. Miben látja ennek az okát?
− Az elmúlt években azt tapasztaltuk, hogy a finanszírozás jelentősen beszűkült a bankok részéről, ugyanakkor egyre több vállalkozás kerül nehéz helyzetbe és ezért új finanszírozási lehetőségek felé fordul. A korábbi években elterjedt az a nézet, hogy a faktoringfinanszírozás túl drága, ám azt gondolom, hogy ma már nem jelent sokkal nagyobb költséghányadot, mint egy hitel igénybevétele. Eközben számos olyan többletszolgáltatást nyújt, amely nagyban segíti a szolgáltatást igénybe vevő ügyfeleket a napi likviditáskezelésben. A forgóeszköz-finanszírozási igények faktorálás útján történő kielégítésével ráadásul az ügyfél az esetleges gyengébb pénzügyi mutatószámok ellenére dologi biztosítékok nyújtása nélkül juthat finanszírozáshoz − miközben a bank számára is biztonságosabb ez a forma.
− A nagy kérdés az, hogy mennyire igénylik a partnerek, hogy szelektált vevők követeléseit faktorálja a bank, avagy inkább a finanszírozás a fontos, és minél magasabb összeget akar mihamarabb kézhez kapni az ügyfél?
− Általánosan elmondható, hogy még mindig a cég finanszírozásán van a fő hangsúly, nem pedig a kapcsolódó szolgáltatásokon. Ezért például a nagy többség ma még nem fordít kellő figyelmet arra, hogy milyen számviteli előnyökkel jár az, hogy a faktoring mérlegen kívüli finanszírozást tesz lehetővé: a vevőkövetelések kivezethetők az ügyfelek számviteli nyilvántartásából, mind a magyar, mind a nemzetközi számviteli szabványoknak megfelelően. A termék igénybevételével elérhető, hogy a vállalkozás eladósodottsági mutatója, valamint a vevő forgási sebessége lényegesen jobb értéket mutasson. Ezen túlmenően − ahogy már említettük − a faktorcég nem pusztán finanszíroz, hanem nyilvántartja a követeléseket, lejáratkor gondoskodik a beszedésükről és szükség esetén biztosíttatja is azokat. Tehát alapvetően komplett likviditáskezelésről beszélhetünk. Ugyanakkor ez a kérdés nagymértékben függ attól, hogy a szállító milyen vevőkörrel rendelkezik. Amennyiben főként multiknak szállít a partnerünk, akkor a hangsúly egyértelműen a finanszírozáson, a keretösszeg maximalizálásán van, azonban ha a vevőportfólió szórt és kisebb cégekből áll, akkor a bank véleményére, minősítésére adnak abban a kérdésben, hogy melyik cég, milyen szintig finanszírozható. Sem a szállítónak, sem a banknak nem érdeke, hogy bedőlés legyen − ügyfeleink egyre inkább megfogadják a tanácsainkat.
− Ezek szerint nő az igény a faktoring finanszírozáson kívüli szolgáltatásai iránt? Mi az, amit legjobban keresnek az ügyfelek?
− Igen, egyértelműen növekszik az igény az egyéb szolgáltatások iránt is, elsősorban a biztosítás áll az érdeklődés középpontjában. A vállalkozások egyre kockázatosabbnak érzik a vevőiket és szeretnék a követeléseiket biztonságban tudni. Manapság már külön kérnek biztosítást olyan vevőkre is, amelyeket néhány évvel ezelőtt bombabiztos partnernek gondoltak. Folyamatosan növekszik a szállítók saját biztosításának engedményezése mellett megkötött faktorszerződések száma is. Bár a vevőnyilvántartás és a követelések kezelése is része a szolgáltatásunknak, de külön érdeklődés nem igazán mutatkozik irántuk. A nemzetközi nagyvállalatok körében viszont más elképzelések is közrejátszanak a faktoring igénybevételekor − ezen vállalkozások esetében leginkább a számviteli előnyök kihasználása a cél −, egyre többször találkozhatunk azzal, hogy a kockázatok csökkentése miatt döntenek a követelések értékesítése mellett.
− Mennyire vevőfüggő a faktoring árazása? Lehet ugyanannak a szállítónak két külön faktorált számlára két külön faktoringköltsége?
− Általában a faktorálandó portfólió átlagállományára adunk árat, azonban amennyiben valamely vevő finanszírozása lényegesen alacsonyabb, vagy épp magasabb kockázatot hordoz magában, akkor arra is van példa, hogy külön árazást adunk egyedi vevőkre is. Mivel a finanszírozás költsége függ a számla fizetési határidejétől is, ezért annak kapcsán is eltérés lehet a kiajánlott kondíciókban, hogy ha a partnerünknek egyaránt van 30 és mondjuk 180 napos fizetési határidővel fizető vevője.
− Előadásából kiderült, hogy a faktoring iránt leginkább a kis- és középvállalkozások érdeklődnek. Ugyanakkor a statisztikákból látható, hogy a legkisebbeknek nem biztos, hogy elérhető a szolgáltatás − a mikrocégeknek meglehet, hogy drága ez a finanszírozási mód.
− A mi számításaink szerint − és ez szerepelt az előadásban is − a faktoring minimum 20 millió forintos finanszírozási keretösszeg vagy nagyjából 30 milliós egy vevőre eső forgalom mellett optimális. Ez normál fizetési határidőkkel számolva nagyjából 120 milliós éves forgalmat jelent, amit nem is kell teljesen kihasználnia az ügyfélnek. Arra a kérdésre, hogy kinek éri meg a faktoring, egyéb szempontokat is vizsgálnunk kell. Ha a szállító partnerünk alacsony nyereségrátával dolgozik, vagy nagyon kockázatos vevőkörrel rendelkezik, akkor a forgalomra eső finanszírozás fajlagosan drágább lesz, és már nem biztos, hogy megéri a cég számára. Viszont ha egy felfutó vagy épp megbízható, jó vállalkozásról és stabil pénzügyileg rendezett vevőkörről van szó, akkor a szállító számára kedvező kondíciók érhetők el. Nem szabad ugyanakkor elfelejteni − miként arra már korábban is utaltunk −, hogy számos vállalkozás ma egyértelműen finanszírozási lehetőséget lát a faktoringban − az egyéb hitellehetőségek beszűkülése miatt e tekintetben bizony nem minden esetben az árazás a döntő akkor, amikor a cég elgondolkodik a faktoringon.
− Korábban a nagy (kereskedelmi) multik \"irtották\" a faktoringszolgáltatókkal dolgozó beszállítókat, vagy épp saját faktoringcégüket ajánlották a rendkívül hosszú fizetési határidők finanszírozására. A válság elhúzódásával enyhült-e ez a keményvonalas elutasítás?
− Az MKB mindig is jó kapcsolatot ápolt a multikkal, ezért az elmúlt években nagyon ritkán találkoztunk elutasítással a részükről. Persze vannak olyanok, akik megválogatják, hogy kiknek engedik meg a faktorálást, de többnyire pozitív visszajelzést kapunk. Azok a multi beszállítók, amelyeket finanszírozunk, általában régi stabil partnerei az egyes áruházláncoknak, nem jutott hozzánk olyan információ, hogy bármelyikük azért került volna ki a beszállítói körből, mert faktoráltatni akarta a számláikat. Bizonyos iparágakban ugyanakkor jellemzően tiltják az engedményezést a szerződésekben, de az többnyire a kkv-szektorba tartozó vevőkre jellemző.
