Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A kormány és Szócska Miklós egészségügyi államtitkár a múlt héten látványosan cáfolta a pár napja mandátum nélkül maradt korábbi egészségügyi miniszteri biztos a Napi Gazdaság Egészségügyi konferenciáján elővezetett felvetését, hogy a jövőben az egészségbiztosítás finanszírozásához szükség lesz előbb a nyugdíjak bruttósítására, majd a nyugdíjak utáni járulékfizetésre − ezzel akár 300 milliárd forint forráshoz juthatna az egészségügy. A cáfolat látszólag helyre tette a volt biztos gondolatmenetét − ám a reakció hevessége súlyt adott a felvetésnek. Nem beszélve arról, hogy egyre nyilvánvalóbb: az egészségbiztosítás finanszírozásával előbb vagy utóbb kezdeni kell valamit.
Az egészségbiztosítási alap gazdálkodása nem kiegyensúlyozott. Idén az e-alap 1726 milliárd forint kiadásából 126 milliárd forintra nincs fedezet. Ekkora hiánnyal fogadták el a büdzsét. Ráadásul a bevételek között szerepel 327,6 milliárd költségvetési támogatás, amit járulék címen a központi költségvetés fizet. Elvileg fontos lenne, hogy a nem biztosítottak (gyerekek, munkanélküliek, nyugdíjasok) után valamilyen járulékot fizessenek. Ez a tétel évek óta − kormányoktól függetlenül − a folyó hiány finanszírozására szolgál. Idén az e-alap mintegy 453 milliárd forinttal többet költ, mint amennyit a biztosítottaktól beszedett.
Nem festenek sokkal jobban a jövő évi számok sem: az alap kiadásait 1665 milliárd forintra csökkentik, a költségvetésben szereplő járulékbefizetés 390 milliárd forintra emelkedik, miközben a hiányt papíron 17 milliárd forintban határozták meg. Ez azt jelenti, hogy az előbbi hüvelykujjszabály szerint a jövő évi kiadások 407 milliárd forinttal magasabbak, mint az e-alap saját bevételei. A számok közép- vagy inkább már rövid távon az egészségügy finanszírozásának módosítását kényszerítik ki. Ám az eddig nyilvánosságra hozott elképzelések az egészségügy hosszú távú fenntarthatóságával kapcsolatban nem sok jóval kecsegtetnek. A rendszert tovább bonyolítja, hogy a 2014-et követő időszakban demográfiai okok miatt nő a nyugdíjba vonulók száma − így a nyugdíjkiadások is. E kiadások simítására lett volna jó az a nyugdíjpénztári rendszer, amit az Orbán-kormány egyetlen tollvonással fölszámolt a rövid távú előnyökért cserébe.
A nyugdíjak bruttósítása nemcsak politikailag, hanem közgazdaságilag is ingoványos terület: korábban már volt olyan terv, hogy 2013-tól bruttó nyugdíjakat fizetnek. Ennek lett is volna számos előnye (kisebb torzítás a keresetek és nyugdíjak között, illetve egységes teherviselés), ugyanakkor a rendszer kidolgozatlansága miatt a hátrányok nem voltak teljesen ismertek. Egy másik lehetséges megoldást javasolt az MSZP formálódó gazdasági programja, amely a GKI Zrt. anyagára épül. A Gazdasági kilábalási koncepció Magyarországnak című anyagában a hiányzó források előteremtésére a (tb)-kártyapénz bevezetését javasolja. A természetbeni egészségügyi ellátások finanszírozását a járulékfizetőktől azonos összegben beszedésre kerülő, a kórházi, rendelői és háziorvosi szolgáltatásokért, továbbá a gyógyszertámogatásért fizetendő tb-kártyapénzből indokolt megoldani. A nyugdíjasok, tanulók, kiskorú gyermekek, munkanélküli-ellátásban részesülők és a szociálisan rászorultak után a központi költségvetés, illetve a Nyugdíjalap és a Munkaerő-piaci Alap egyénenként fizet. A GKI szerint a havi tízezer forintos tb-kártyapénz fedezi a mostani egészségügyi kiadási szinteket.
Napi Gazdaság, Katona Vanda
