A frissen benyújtott adótörvények leginkább egy zárószavazás előtti, vaskos módosítóra emlékeztetnek, vagyis érdemi változás nincs benne. Azért ebben a nem túl felkavaró szövegben is vannak említésre méltó átalakítások.
Ebbe a körbe tartozik a feltételes adómegállapításra vonatkozó szabály. Alapvetően nem lesz másabb jövőre sem az eljárás. Előírás lesz, hogy a feltételes adómegállapítással kapcsolatos intézkedésnél elengedhetetlen lesz a képviselet, vagyis az adózó helyett ügyvédnek, adótanácsadónak vagy adószakértőnek kell eljárnia. Az esetek többségében már most is ez a helyzet, hiszen feltételest jellemzően nagy értékű, bonyolult ügyletre kérnek, amelyet eleve már nem a cégvezető dolgozott ki, hanem tanácsadók serege.
Jövőre azonban kissé átalakul a díjazás, ami első pillantásra ésszerűnek tűnik, valójában azonban csak feljebb srófolja a jelenleg sem alacsony díjazást. Az csak szofisztika, hogy az eljárásnak nem illetéke, hanem díja lesz, az azonban már érdemi változás, hogy a díj attól függ majd, hogy a feltételes adómegállapítási kérelem hány főt érint.
Pillanatnyilag az ügylet értéke a meghatározó, annak egy százalékát, de legalább egymillió forintot kell szánni erre, viszont legalább nyolcmillió forintnál nem kérnek többet. Ha egyetlen szerződésről van szó. Ha azonban egy szerződéscsokorról, akkor a felső határ tízmillió forint lesz.
Napi Gazdaság, Földi D. Attila
Ehhez képest sokkal komolyabb díjazást hoz majd 2013. Az alap hárommillió forint lesz, ezt akkor kell fizetni, ha a kérelmezőn kívül legfeljebb egy főt érint az ügylet. Kérdés, mi jöhet itt szóba. Egy tanácsadó vagy menedzser egyedi díjazása, esetleg egy speciális adásvétel vagy bérleti konstrukció, amelyre nem alkalmazhatók az egyszerű szabályok.
Ha már két vagy három főt érint az ügylet, akkor annak díja hatmillió forint, ha pedig nem határozható meg a létszám, illetve az érintettek személye, akkor nyolcmilliót kell fizetni. Szerződéscsomagnál pedig legfeljebb 15 milliót kell fizetni, csakúgy, mint a tartós feltételes adómegállapítás kérelmezésekor, itt az alap a kérelemre irányadó összeg kétszerese. Nem teljesen egyértelmű, miért jelent több munkát a Nemzetgazdasági Minisztériumnak egy olyan szerződés megvizsgálása, amely nem egy, hanem tizenegy főt érint, mindazonáltal a pillanatnyi elképzelések alapján jócskán megnő majd a díjazás.
Az első két kategóriát egyébként nagyjából el is lehet felejteni mint opciót − bizonyára technikailag előállítható olyan ügylet, amelyben egy−három fő érintett, de ez inkább kivételnek tekinthető. Nem igazán lehet az a cél, hogy egy nagyon bonyolult eljárást azért végezzen el a minisztérium, hogy kettő ember jól alhasson, ezért tűnhet úgy, hogy azért van az első két kategória, hogy mégse nyolcmillióval kezdődjék a díjazás. Lehet, hogy a gyakorlatban nem is volt egymilliós díjat követelő kérelem, csak ennél jóval nagyobb, így jelentősége sincs az emelésnek. Azért több a valószínűsége annak, hogy kevesebb kérelem érkezik majd a minisztériumba, mint eddig.
Elsőre hihető volna, hogy a kormány nem is akarja ezt az intézményt tovább vinni, ennek azonban ellentmond, hogy a módosítások között az adózókra nézve kedvező változás is van. Így például ha a kérelem benyújtása és a határozat kiadása között változik a vonatkozó jogszabály − ez korábban nehezen lett volna hihető, ma már azonban simán elképzelhető −, akkor a megállapításnak az előző és a módosított verzióra is ki kell terjednie.
