Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Május végén hatodik alkalommal jelent meg az Európai Bizottság adózási trendeket elemző kiadványa, amelyben megismerhetjük az egyes tagállamok adózási rendszereit, az adóbevételek mértékeit és a várható adózási kilátásokat. Ezek alapján következtethetünk arra is, hogy a magyar adórendszer mennyire versenyképes a többi uniós tagállamhoz képest.
Az Európai Unió továbbra is a világ legmagasabb adóterhelésű régiója: a GDP 38,4 százalékát vonják el adók és járulékok formájában, és ez az arány közel 40 százalékkal nagyobb az egyesült államokbeli 24,8 százaléknál.
Általánosan elmondható, hogy 2009 óta az adóbevételek közül a fogyasztási adók aránya növekedett, és számos országban a személyi jövedelemadó-kulcsok emelésével is próbálkoztak kilábalni a gazdasági válságból, illetve a befektetések ösztönzésére a társaságiadó-kulcsokat is tovább csökkentették. Számunkra nem feltétlenül előnyös, hogy a legutolsó adatok alapján az adóbevételi rangsorban a 11. helyen szerepeltünk, szomszédjaink közül nagyobb elvonási mérték csak Ausztriában volt, Szlovákiában és Romániában pedig közel 10 százalékponttal kisebb az elvonás mértéke, mint nálunk. A különböző kimutatásokból világosan kitűnik, hogy a régi és az új tagállamok az adóztatás területén máshova helyezik a hangsúlyt: amíg Nyugaton a GDP arányában közel azonos mértékben szednek be adóbevételeket közvetlen és közvetett adókból, addig az új tagállamok bevételeinek nagyobb aránya származik fogyasztási típusú adókból.
A gazdasági válság miatt 19 tagállamban nőtt az implicit adóteher a fogyasztáson, ez a legtöbb esetben az áfakulcs emelése miatt következett be. Miközben nálunk most is gazdaságpolitikai cél a fogyasztási adókból származó bevételek növelése, már 2010-ben − a jelenleginél alacsonyabb áfakulccsal − a második helyen álltunk (14,8 százalékkal) a fogyasztási adókból származó bevételek GDP-arányos megoszlásában Dánia mögött. Emellett a fogyasztást terhelő implicit adóteher tekintetében is negyedikek vagyunk. Arra már most is sokan fogadhatnak − az úriemberek kivételével −, hogy jövőre előrébb léphetünk ezekben a rangsorokban.
Az elmúlt évekre jellemző csökkenő trend ellenére továbbra is magas Európában a munka implicit adóterhe. Itt is megfigyelhető a régi és az új tagállamok közötti különbség: az új tagállamok kisebb mértékben adóztatják az élőmunkát. Sajnos ebben a tekintetben mi kivételek vagyunk, mivel mi rendelkezünk az ötödik legmagasabb mutatóval a 2010-es adatok alapján, bár csökkenő tendenciát figyelhettünk meg az elmúlt években. Ha az elvonás mértékét nézzük, akkor rosszabb a kép, mert nálunk csak Belgiumban, Dániában és Franciaországban volt nagyobb a különbség a munkaadót terhelő bérköltség és a munkavállaló nettó bére között, és ezen országok közül egyik se régiós versenytársunk.
Versenyképesebbnek tűnik Európa a tőkét terhelő adó mértékében, 2012-re sikerült az átlagos társaságiadó-kulcsot 23,5 százalékra levinni a 15 évvel ezelőtti 35 százalékról, és mindezt úgy érték el, hogy ezzel párhuzamosan az ebből származó bevételek nem csökkentek jelentősen. Ebben a tekintetben mi is jól állunk, mivel az EU által figyelembe vett magyar társaságok eredményét terhelő módosított 20,6 százalékos adókulcs (amely az arányosított társaságiadó-kulcs mellett tartalmazza az iparűzési adót és az innovációs járulékot is) az európai átlag alatt van.
A tanulmányból összességében megállapítható, hogy az adózás területén továbbra is kimutatható eltérések vannak az egyes tagállamok között, szembeötlő a különbség a régi és az új tagállamok adópolitikai felfogásában, de ha megfelelően hunyorítunk a szemünkkel, azért egyfajta konvergencia hosszú távon észrevehető.
