Május végén hatodik alkalommal jelent meg az Európai Bizottság adózási trendeket elemző kiadványa, amelyben megismerhetjük az egyes tagállamok adózási rendszereit, az adóbevételek mértékeit és a várható adózási kilátásokat. Ezek alapján következtethetünk arra is, hogy a magyar adórendszer mennyire versenyképes a többi uniós tagállamhoz képest.
Az Európai Unió továbbra is a világ legmagasabb adóterhelésű régiója: a GDP 38,4 százalékát vonják el adók és járulékok formájában, és ez az arány közel 40 százalékkal nagyobb az egyesült államokbeli 24,8 százaléknál.
Általánosan elmondható, hogy 2009 óta az adóbevételek közül a fogyasztási adók aránya növekedett, és számos országban a személyi jövedelemadó-kulcsok emelésével is próbálkoztak kilábalni a gazdasági válságból, illetve a befektetések ösztönzésére a társaságiadó-kulcsokat is tovább csökkentették. Számunkra nem feltétlenül előnyös, hogy a legutolsó adatok alapján az adóbevételi rangsorban a 11. helyen szerepeltünk, szomszédjaink közül nagyobb elvonási mérték csak Ausztriában volt, Szlovákiában és Romániában pedig közel 10 százalékponttal kisebb az elvonás mértéke, mint nálunk. A különböző kimutatásokból világosan kitűnik, hogy a régi és az új tagállamok az adóztatás területén máshova helyezik a hangsúlyt: amíg Nyugaton a GDP arányában közel azonos mértékben szednek be adóbevételeket közvetlen és közvetett adókból, addig az új tagállamok bevételeinek nagyobb aránya származik fogyasztási típusú adókból.
A gazdasági válság miatt 19 tagállamban nőtt az implicit adóteher a fogyasztáson, ez a legtöbb esetben az áfakulcs emelése miatt következett be. Miközben nálunk most is gazdaságpolitikai cél a fogyasztási adókból származó bevételek növelése, már 2010-ben − a jelenleginél alacsonyabb áfakulccsal − a második helyen álltunk (14,8 százalékkal) a fogyasztási adókból származó bevételek GDP-arányos megoszlásában Dánia mögött. Emellett a fogyasztást terhelő implicit adóteher tekintetében is negyedikek vagyunk. Arra már most is sokan fogadhatnak − az úriemberek kivételével −, hogy jövőre előrébb léphetünk ezekben a rangsorokban.
Az elmúlt évekre jellemző csökkenő trend ellenére továbbra is magas Európában a munka implicit adóterhe. Itt is megfigyelhető a régi és az új tagállamok közötti különbség: az új tagállamok kisebb mértékben adóztatják az élőmunkát. Sajnos ebben a tekintetben mi kivételek vagyunk, mivel mi rendelkezünk az ötödik legmagasabb mutatóval a 2010-es adatok alapján, bár csökkenő tendenciát figyelhettünk meg az elmúlt években. Ha az elvonás mértékét nézzük, akkor rosszabb a kép, mert nálunk csak Belgiumban, Dániában és Franciaországban volt nagyobb a különbség a munkaadót terhelő bérköltség és a munkavállaló nettó bére között, és ezen országok közül egyik se régiós versenytársunk.
Versenyképesebbnek tűnik Európa a tőkét terhelő adó mértékében, 2012-re sikerült az átlagos társaságiadó-kulcsot 23,5 százalékra levinni a 15 évvel ezelőtti 35 százalékról, és mindezt úgy érték el, hogy ezzel párhuzamosan az ebből származó bevételek nem csökkentek jelentősen. Ebben a tekintetben mi is jól állunk, mivel az EU által figyelembe vett magyar társaságok eredményét terhelő módosított 20,6 százalékos adókulcs (amely az arányosított társaságiadó-kulcs mellett tartalmazza az iparűzési adót és az innovációs járulékot is) az európai átlag alatt van.
A tanulmányból összességében megállapítható, hogy az adózás területén továbbra is kimutatható eltérések vannak az egyes tagállamok között, szembeötlő a különbség a régi és az új tagállamok adópolitikai felfogásában, de ha megfelelően hunyorítunk a szemünkkel, azért egyfajta konvergencia hosszú távon észrevehető.
