Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
− Hogyan viszonyul a nyári költségvetés az európai gyakorlathoz?
− Sajnos a költségvetési koordináció európai rendszere nem vált a magyar gazdaságpolitikai közgondolkodás részévé. Kevesen gondolják, hogy ez tulajdonképpen a konvergenciaprogram − sokan azt hiszik, azt azért kell csinálni, mert különben Brüsszelben sarokba állítanak. Ez tévedés. Minden magára valamit adó ország szeretné tudni, hogy aktuális döntései és külső körülményei várhatóan hová vezetnek három-öt éves távon. Április végén a kormány elkészítette a konvergenciaprogramját − ezek után arról vitatkozni, hogy májusban túl korán vagy túl későn van-e elkezdeni a költségvetési tervezést, azt mutatja, hogy a konvergenciaprogramnak a fejekben nincs köze a \"belföldi fogyasztásra szánt\" büdzséhez. Ez súlyos hitelességi problémát jelent bel- és külföldön egyaránt, még akkor is, ha esetleg a 2013-as költségvetési törvény tényleg összhangban lesz az áprilisi konvergenciaprogrammal. A kormányzati előkészítés mindenhol hosszabb, mint a parlamenti vita, így az előkészítés májusi megkezdése nem tekinthető kiugróan korainak. Ehhez azonban nem a júniusi parlamenti benyújtás passzolna − ahhoz legkésőbb márciusban, de inkább január−februárban el kellett volna kezdeni a részletes kormányzati tervezést, ami nem okozott volna gondot akkor, ha lenne érdemi középtávú tervezés.
− Milyen makrogazdasági környezetben lehet biztosan előre tervezi? Magyarországnak volt már kétéves költségvetése, ám emlékeim szerint a 2000 végén elfogadott 2002-es költségvetésnek már nem volt sok köze az eredeti tervekhez.
− A makrogazdasági környezet lényegéhez tartozik a bizonytalanság. Amit mégis lehetne tervezni \"biztosan\", az éppen a makrogazdasági ingadozások hatásaitól megtisztított költségvetés (nem csak egyenleg). Nem véletlen, hogy az európai költségvetési szabályrendszer is egy ilyen mutatót, az úgynevezett strukturális egyenleget állít középpontba. Ha Magyarországnak lenne hitelessége, megtehetné, hogy két vagy akár három évre előre megtervezi a részletes költségvetését és utána engedi, hogy a makrogazdasági ingadozások eltérítsék a tényleges egyenleget. Akkor teheti meg egy ország, hogy a költségvetési egyenleg romlására rövid távon ne reagáljon, ha a piacok elhiszik róla, hogy ezt váratlan javulás esetén sem tenné meg (például nem kezdene költekezni vagy adót csökkenteni). Sajnos nálunk erről szó sincs, ezért a kormányzat a legkisebb elcsúszásokra is heteken belül reagálni kényszerül. Paradox módon míg a kormány aranybetűvel márványtáblába vési a deficitcélt, valójában megszűnik minden kiszámíthatóság. Őszinte és óvatos középtávú tervezéssel sokat lehetne javítani a helyzeten, de ez eddig a kormánynak nem volt kenyere.
− A kormány most egyfajta biztonsági játékra játszik. Erősítheti a bizalmat a korai benyújtás?
− Még nem találtam olyan szcenáriót, amelyikben a költségvetési törvény júniusi benyújtása bármilyen érdemi problémát megoldana anélkül, hogy ne okozna nagyobb más problémákat. Két fő feltételezés látott eddig napvilágot. Az egyik szerint a kohéziós alapok felfüggesztésének feloldásáról szóló uniós döntés \"olajozása\", a másik szerint egyes követelőző minisztériumok lehűtése az igazi cél. A brüsszeli döntés június 22-én várható, addigra pedig legfeljebb csak egy benyújtott, de a parlament által még el nem fogadott változatot láthat az Európai Bizottság (EB). Ha a felfüggesztést nem szüntetik meg, akkor sem a költségvetési fő számok változatlan elfogadása, sem annak őszre halasztása nem veszi ki jól magát. Az első az MNB-törvényhez hasonló keménykedés lenne, a második magát a benyújtást is blöffnek mutatja. Ha pozitív a brüsszeli ítélet, akkor az elfogadás őszre halasztása megint csak a \"blöff\" értelmezést támasztja alá. Politikai szempontból az egyetlen ártalmatlan eset az, ha kedvező brüsszeli határozat után a parlament tényleg elfogadja a fő számokat. A második fő verzió, a kormányzaton belüli fegyelmező erő inkább bizalmatlanságot, mint bizalmat keltő értelmezés.
− Még nincs kész a költségvetés bevételi oldala, hisz az adótörvények jelentős része nem ismert. Nem tudjuk például, lesz-e eva, illetve mi az, ami jön helyette. Lehet így megalapozottan bevételeket tervezni?
− Örülök, hogy éppen ezt a kifejezést használja, ugyanis a hatályos szabályozás szerint \"A Költségvetési Tanács az Országgyűlés törvényhozó tevékenységét támogató szerv, amely a központi költségvetés megalapozottságát vizsgálja.\" Amikor ez az interjú készül, még nem tudom, mi a Költségvetési Tanács hivatalos véleménye, de azt gondolom, hogy a törvény alapján nem mondhat mást, mint hogy a törvényjavaslat nem tekinthető megalapozottnak. Ami a kiadási oldalt illeti: minden évben benyújtják az elsősorban ezt érintő \"salátatörvényeket\", de 2013-ra vonatkozóan ez még nem történt meg, holott a kormány a konvergenciaprogramhoz csatoltan kiadáscsökkentést is ígért. Ennek egy része bizonyára igényel törvénymódosítást.
− Minek látná értelmét, meddig menjen el a költségvetés kimunkálása?
− Akármit dönt most a parlament, gyakorlatilag ez nem köti a kezét, hiszen ha szükségessé válik a módosítás, a kormány biztosan fog találni olyan partnert az ellenzékben, amelyik segít megszavazni a házszabálytól való eltérést. November 30-áig ez nyilvánvalóan még csak nem is veszélyeztetné a törvény végleges elfogadását december vége előtt. Azt gondolom, hogy most inkább a költségvetési kiigazítást megalapozó intézkedések kidolgozásában kellene hasznosítani minden kormányzási kapacitást, nem pedig a kocsit a lovak elé fogva hajtani magát a költségvetési törvényt.
− Az eddig ismert információk szerint teljesíthető-e az idei 2,5, illetve a jövő évi 2,2 százalékos GDP-arányos hiánycél?
− Az idei hiány nagyban múlik azon, hogy mi történik az év hátralévő részében. Sem a nemzetközi, sem a hazai gazdasági folyamatok nem javulnak érdemben, sőt inkább romlanak, de vannak a kormány kezében eszközök, amelyekkel az idei egyenlegcélt legalább papíron teljesíteni tudja. A 2013-as egyenleg még rendkívül bizonytalan, mivel fontos szaktörvények nincsenek készen. Gondoljunk csak a pénzügyi tranzakciós adóra, ami önmagában 100 milliárdos bizonytalanságot jelent. Sajnos itt is azt mondhatjuk, hogy lehet olyan szabályokat alkotni, amelyek elérhetővé teszik a kitűzött egyenlegcélt, a baj az, hogy mindez rendkívüli növekedési áldozatokkal jár, így továbbra is fenntartja az állandó kiigazítási igényt.
