Fenn kell tartani a köz- és a magánszféra párbeszédét − mondta a készülő városfejlesztési koncepciót ismertetve Szeneczey Balázs, a budapesti főpolgármester kabinetfőnöke (képünkön) a Napi Gazdaság tegnapi ingatlankonferenciáján, Tarlós István álláspontját tolmácsolva. A városvezetés szerint az első és legfontosabb lépés a szemléletváltás a tervezésben, nem lehet szó merev, hosszú távú tervekről, de ötletszerű városfejlesztésről sem. Egyszerre több időtávra kell gondolkodni, az azonnali megoldások mellett a 2020-ig tartó uniós pénzügyi ciklusra, illetve a következő 15-20 évre koncentráló terminusra. Mivel Budapest bevételeit felemésztik kiadásai, a beruházások az uniós pénzeken múlnak.
A középtávú tervezés gerincét a több kerületet érintő projektek adják. Ezek közül több már indulóban van, kiírják például a Széll Kálmán tér rendezési, valamint a 4-es metró őrmezői végállomásánál építendő p+r parkoló és buszpályaudvar tervpályázatát. A komplex városfejlesztési tervek között szerepel továbbá a kisföldalatti vonalának meghosszabbítása, a villamos- és trolibuszhálózat rendszerszerű kezelése, valamint a 2-es metró és a gödöllői HÉV összekötése az Örs vezér terén.
Budapestnek csak lehetőségei vannak − fogalmazott élesen Molnár László, a GKI Gazdaságkutató Zrt. vezérigazgatója a főváros SWOT/GYELV-elemzését ismertetve. Budapest előnyei között a vonzó épített és természeti tájat, a relatíve alacsony turisztikai árszintet, a jó alap-infrastruktúrát, a romló, de még megfelelő közbiztonságot, a nívós, ám forrásszűküléssel szembe néző kulturális kínálatot említette. A hátrányokról szólva a lanyhuló üzleti életet, a szűkös munkalehetőségeket, a kiskereskedelem átlagban közepes színvonalát (egyre több a bezárt helyiség a belvárosban), a romló oktatási színvonalat, az egészségügyi ellátás nívójának csökkenését, a fejlesztésre szoruló közösségi és az egyre drágább egyéni közlekedést említette. Ami a veszélyeket illeti, a vezérigazgató a növekvő adóterheket, az új adókat (megemlítve a tervekben szereplő értéknövekedési adót is), az emelkedő infrastrukturális költségeket, a csökkenő életszínvonalat, a tőkekiáramlást, valamint a központi költségvetés lehetőségeinek szűkösségét emelte ki.
A városok adják a gazdaság motorjait, azok pedig attól függően lesznek jó motorok, hogy milyen ingatlanfejlesztők dolgoznak bennük, ez pedig a területkínálaton múlik − fogalmazott Baross Pál, FRICS, a Realaudit ügyvezetője. A hotelek és az ipari parkok esetében ez teljesen egyértelmű, hiszen a turisták és a termelőüzemek oda mennek, ahol már megvan a megfelelő kínálat, de ugyanez a helyzet az irodapiacon és minden kreatív városi termék esetén is.
Kiemelten fontos eszköz a város kezében a területkínálat, ahová a fejlesztői szaktudás koncentrálható. Baross minderre jó példaként említette az Infoparkot, a Millennium Centert, valamint a Graphisoft Parkot. A szakember szerint azok az ingatlanfejlesztők lehetnek sikeresek, amelyek nem egyedi fejlesztésekben gondolkodnak, hanem felismerik, hogy a várossal való együttműködés a szakma jövője. Ez az együttműködés nem lesz egyszerű, hiszen a felek másként gondolkodnak, így egy ingatlanszakmai tömörülésen keresztül lehetne együtt dolgozni.
