Véget érhetett az infláció megfékezhetetlennek tűnő szárnyalása. Az árakat elvileg féken tartó alacsony kereslet és az idei csökkenő nettó reálbérek ellenére is a rendszerben feszülő valamennyi költségnyomást ráterhelték a fogyasztókra − igaz, a kereskedők nem is nagyon tehettek mást: se nem akarták, se nem tudták lenyelni a rájuk nehezedő nyomást. Az MNB és a piaci elemzők sorra lepődtek meg a januári és a februári adatokon, hiszen mindössze két hónap alatt csaknem 3 százalékot drágult a fogyasztói kosár. A márciusi szint azonban a legpesszimistább prognózisok szerint is csak a második havi 5,9 százalékra rúghat, és ha alulról súrolja is az árütem a 6 százalékot, elképzelhető, hogy az idei csúcs alatta marad.
A Napi Gazdaság elemzői konszenzusa 5,7 százalékra várja a márciusi inflációt, a KSH szerdán teszi közzé számait. Az üzemanyag drágulása a februári átmeneti enyhülést követően újabb csúcsokra rúgott, az élelmiszerárak száguldása, bár mérséklődhetett a tempó, még mindig gyors. Egy hónap alatt így további 0,9 százalékos lesz a drágulás, amely ugyan nem kevés, azonban többek között az új ruházati kollekciók megjelenése miatt a március eleve szezonálisan magasnak számít. Az éves index féken tartását pedig a tavalyi ritka magas bázis (1,1 százalékos drágulás egy hónap alatt) is támogatja.
Folyamatos a kormányzati ötletelés
Mindez nem segíti az inflációs várakozások lehorgonyzását − mondta Kopik Tamás, a GKI Gazdaságkutató Zrt. ügyvezető igazgatója. Az utóbbi években csak a válság hatására befagyasztott árak és még 2006 első felében az áfacsökkentés volt képes az MNB és a kormány által 3 százalékban megjelölt inflációs cél elérésére. Folyamatos a kormányzati ötletelés a bevételek növelésére, amelyek közvetve beépülnek a fogyasztói árakba. Nem egy termékcsoportba és nem egyszeri sokk-ként, hanem fokozatosan, széles áru- és szolgáltatáscsoportot átfogóan jelennek meg. Ez azonban nem ismeretlen, az első Orbán-kormány rendszerint alultervezte az inflációt. Ez ugyanis (például az áfabevételek növelésén keresztül) többletbevételt jelent, feltéve, ha a kiadási oldalon meg tudják fogni az ebből eredő többletterheket.
Az elmúlt hónapok árfolyamváltozásából adódó árváltozásra (se a drágulás, se az ármérséklődés irányában) nem számítanak az elemzők. A kereskedők beáraztak egy kedvezőtlen szcenáriót az árazásukkor, tartós változás kell ahhoz, hogy ezt felülírják. Alapesetben is − leszámítva olyan tételeket, mint az üzemanyag − több hónap kell, hogy megjelenjen a hatás az árakban. Az EU−IMF-tárgyalások sikeres lezárulásáig azonban nem várható tartós erősödés, sőt gyengülés is elképzelhető − vázolta várakozásait Árokszállási Zoltán, az Erste Bank közgazdásza, aki szerint a nemzetközi szervezetekkel történő hitelmegállapodást követően év végére 280−285-ös szintre kerülhet a forintkurzus. Egyelőre a befektetők nem látják, hogy a költségvetési politika hosszú távon kiszámítható lenne, miközben az ennek biztosításául szolgáló tárgyalások még nem kezdődtek el, és a kormány nem is küld erős jeleket ebbe az irányba. Ugyanakkor elképzelhető, hogy az egyeztetési folyamatot egy gyengülési hullám felgyorsítja. Viszont amint megszületik a megegyezés, az forinterősödést hoz majd, amelynek dezinflációs hatása jövő év elejére megjelenhet a fogyasztói árakban − véli Árokszállási.
Egyre feljebb kerül az alappálya
Inflációs fronton mindenesetre mindenki magasabbra tolta az alappályát. A Napi Gazdaság konszenzusa januárban még 5 százalék alá várta az idei év átlagos inflációját, mára ez 5,5-re rúg, míg jövő év végére a várt 3 százalék 3,3 százalékra emelkedett. Az MNB is jócskán feltolta az inflációs jelentésében közölt alappályát: idénre 5,0-ről 5,6 százalékra, jövőre pedig 2,6-ról 3,0 százalékra emelte a várakozásait. Kérdés azonban, hogy a jegybanki stáb által összeállított anyag mennyiben befolyásolja a kamatpolitikát meghatározó monetáris tanács véleményét. Simor András jegybankelnök a március 27-ei ülést követő nyilatkozatában az inflációs kép szerepét a kockázati profil alakulása mellett a korábbinál nagyobb mértékben hangsúlyozta, és vannak olyan tanácstagok, akik döntésében ez egyértelműen megjelenik − mondta Keszeg Ádám, a Raiffeisen Bank elemzője. A többséget adó külső tagok azonban vélhetőleg csak emiatt nem emelnének a rátán.
Mindezzel egyetértve Kopik azt is hozzáteszi: a kamatemelés mellett szóló szokásos logika ma nem is működne. A kamatemelés transzmissziós mechanizmusai közül az árfolyamcsatorna (a magasabb kamat vonzóbbá teszi a magyar eszközöket, erősödik a forint, olcsóbb lesz az importáru) tartósan csak mérsékelten működik, a kockázati megítélés erőteljesebben határozza meg az árfolyamot, mint a kamatszint. A hitelcsatorna (a magasabb kamat csökkenti a hitelkeresletet, növeli a megtakarítást, azaz mérsékeli a fogyasztást és így a drágítás lehetőségét) pedig már rég nem hatásos, főleg hogy nem keresleti, hanem költségoldalról jelentkezik ma az infláció.
Az IMF pénze nélkül nem lesz vágás
Az inflációs jelentés üzenete egyértelmű volt: az árváltozás üteme még mindig nem okoz akkora gondot, hogy emiatt kamatemelésre lenne szükség − értelmezte Árokszállási. Mindez azonban nem jelenti azt sem, hogy tér lenne a monetáris kondíciók lazítására. A 7 százalékos jegybanki alapkamat csökkentése akkor következhet, ha a hazai eszközök kockázati szintjében érdemi javulás történik, ez pedig nem valószínűsíthető az EU−IMF-megállapodás nélkül. Egy sikeres tárgyalást viszont egy óvatos kamatcsökkentő ciklus követhet. Ugyanakkor teljesen egy kamatemelést sem lehet kizárni, ha sokat romlana a kockázati felár. A Napi Gazdaság konszenzusa 6,5 százalékra várja az irányadó ráta év végi szintjét.
