Nicolas Sarkozy francia elnök 2008 elején neves közgazdászokat bízott meg azzal a feladattal, hogy dolgozzanak ki olyan új mutatókat, amelyek a gazdasági rendszer és a társadalom teljesítményét a korábbiaknál pontosabban veszik számba. Az így létrejött bizottság csaknem másfél évre rá meg is jelentette a Joseph Stiglitz, Amartya Sen és Jean-Paul Fitoussi által koordinált munkát. A tanulmány elsősorban irányelveket javasol a legfontosabbnak tekintett gazdasági mérőszám, a bruttó hazai termék (GDP) megváltoztatására, a már létező, de háttérbe szorult statisztikai adatok nagyobb mértékű megjelenítésére (például bruttó nemzeti jövedelem [GNI] vagy olyan állományi adatok, mint a háztartások adóssága), végül pedig új mutatókra tettek ajánlást a szerzők. Elsődleges célként a GDP-re háruló súlypont elmozdítását jelölték meg a jóllétet és a fenntarthatósági és környezeti kérdéseket nagyobb mértékben megjelenítő adatok felé. Mindennek lassan két és fél éve, és − leszámítva néhány cikket és konferenciát − jelenleg igen mérsékelt a visszhang.
A tanulmány ugyan fontos állításokat fogalmaz meg, azonban szerepe nem elsősorban a javaslataiban, hanem a benne artikulálódó politikai igényben jelent meg, amelyhez ráadásul a közgazdász- és statisztikusszakma elismert kutatói is nevüket adták. Mindez elég lendületet adott a politikai-gazdasági szervezeteknek a változtatásra. Látványos eredmények még nincsenek, de többek között az EU, a G20, az IMF vagy éppen az OECD sorra fogalmazza meg a szükséges változtatásokra vonatkozó elvárásait. A szűkebb szakmai fórumokon csak korlátozottan jelent meg a tanulmány hatása, ugyanakkor nemzetközi színtéren elkezdődött egy munka, amely új statisztikák kialakítására és régiek megváltoztatására irányul.
Mindezen túlmutat a naprakész információt biztosítására vonatkozó igény. A statisztikai pontosság és a gyorsaság között komoly átváltási költség van, és ebben a vitában a statisztikusok többnyire az előbbi szempontot képviselik, szemben a felhasználókkal, mondván, hogy többet ártanak a gyors, de a valóságot eltorzító információkkal. Vannak olyan adatok, mint a légszennyező anyagok kibocsátása, amelyeknek az összeállításához eleve másfél évre van szükség. Ugyanígy a hazai lakosság jövedelmi helyzetét a GDP-nél jobban megközelítő GNI elkészülte a tárgyidőszakot követő 9. hónap után esedékes. Az információk még így is hasznosak, azonban nem mindig töltik be céljukat. A politikai döntések előkészítésére a másfél-két évvel ezelőtti adatok csak korlátozottan alkalmasak. A gyorsaságon túli másik lehetőség a Beyond GDP (GDP-n túl) kezdeményezés felvetése: az előrejelzések (forecast) mintájára állítsanak elő \"jelenbecsléseket\" (nowcast) a statisztikai hivatalok, annak érdekében, hogy a múltra vonatkozó információk mellett legyen olyan adat is, amely orientálhatja a politikusokat a döntéshozatalban.
Az EU-ban a kép jelenleg vegyes. A nemzeti számlarendszerekről szóló egyeztetéseken a \"klasszikus\" irányba mutatnak a változások: ez az elérhető adatok körének bővítését, az éven belüli adatközlések előtérbe helyezését, valamint az adatszolgáltatási idő csökkentését jelenti. Ezzel szemben a fenntartható fejlődés és a környezeti kérdéseknél jelenleg nincs jogszabály, csak a Beyond GDP irányvonalai jelzik egy esetleges későbbi változás irányát. Így a KSH-nak, szemben a nemzeti számlákkal, itt jóval nagyobb mozgástere van. A módszertan kialakítása ugyanakkor elég sok energiát emészt fel, miközben, ha az EU elfogadja a sajátját, azt majd itthon is alkalmazni kell.
