Várhatóan ma hirdeti ki a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) a 900-as frekvenciapályázat eredményét, ami a szakemberek szerint még okozhat meglepetéseket − nem a befutók, hanem az ajánlati összegek miatt. Az nem kétséges, hogy egyetlen talpon maradóként eredményesen szerepelhettek az állami cégek (vagyis az MVM−MFB−Magyar Posta konzorcium) az állami pályázaton, minek folytán egy negyedik szereplő jelenhet meg a mobilpiacon. Az viszont egyelőre nem ismert, hogy a társaságok mennyit ajánlottak a frekvenciáért.
Ez azért is érdekes, mert az NMHH két, szorosan összefüggő eljárás keretében dobta piacra a 10,8 MHz-es frekvenciát, amiből 5 MHz-et az új belépők pályázhattak meg, a fennmaradó 5,8 MHz-re pedig a három meglevő piaci szereplő (Magyar Telekom, Telenor, Vodafone) adhatott be ajánlatot. Sajtóhírek szerint a három fenti cég összesen 34 milliárd forintot ajánlott, de azt nem lehet tudni, hogy az állami szereplők, amelyek \"fizikailag hasonló mennyiséghez\" jutnak − vagyis 5 MHz-hez, de kedvezőbb tartományhoz −, mennyit fizettek. Az egyes cégek számára különböző értéke lehet a frekvenciának, de azoknak objektív értékük is van, így nagyságrendileg a három piaci szereplő által megjelölthöz hasonló összeget kellene ajánlania a majdani negyediknek is. Ha a remélhetően ma nyilvánosságra kerülő ajánlatok ezt igazolják, akkor az állam tetemes, 70 milliárd forint körüli összeghez juthat − persze csak \"formálisan\", hiszen ennek a felét valójában az egyik zsebéből rakja át a másikba. Egy titkos eljárásban az objektív tényezők ellenére is lehet érdemi eltérés az ajánlatok között − ha viszont aránytalanul nagy a különbség az állami konzorcium és a piaci szereplők tétje között, az kétkedést ébreszthet az utóbbiakban az eljárással kapcsolatban. (Aminek lehetne is alapja, hiszen az NMHH egy lényeges módosítást hajtott végre a pályázati kiíráson, így léphetett színre az állami szereplő.)
A három mai piaci szereplő már jó ideje szorgalmazta a 900-as frekvencia hasznosítását; leginkább maguk szerették volna megszerezni, mert szükségük volna rá a széles sávú mobil internet fejlesztéséhez. Ebben a tartományban költséghatékonyabban lehetne kialakítani a szükséges infrastruktúrát, ami felgyorsítaná a széles sávú mobil internet terjedését mind a fővárosban, mind vidéken. Kérdés, hogy a most megszerzett 2-2 MHz mire lesz elegendő ezeknek a cégeknek, amelyeknek mindeközben szembe kell nézniük egy újabb versenytárssal.
Szakmai körökben továbbra is kérdésesnek tartják, valóban indokolt-e egy újabb szereplő megjelenése. A hangszolgáltatás piacán semmikép sem, lévén az telített, az adatszolgáltatásban azonban még vannak tartalékok. Nem tudni, hogy az újonc milyen piacot akar megcélozni − az is elképzelhető, hogy az állami cég az államnak kíván szolgáltatásokat nyújtani, akkor viszont az a kérdés, hogy ezt megteheti-e a mainál kedvezőbb áron. Információink szerint a piacon levő cégek jelenleg a publikus ár harmadáért szolgáltatnak az államnak, ennél kedvezőbbet az államiak se nagyon tudnak majd ajánlani, miközben a következő években százmilliárd forintos fejlesztést kell végrehajtaniuk, emiatt feltehetően nem fizetnek majd osztalékot a büdzsébe. A negyedik szolgáltató létjogosultságát kérdőjelezheti meg az is, hogy miként korábban, a mostani pályázaton sem jelent meg nagy nemzetközi szereplő.
A frekvenciapályázattal kapcsolatos kérdések közül néhányra, például az ajánlati összegre, hamarosan válasz érkezhet. Az viszont várhatóan csak később derül ki, hogy az unió mit szól a magyar kormány lépéséhez. A The New York Times mindenesetre már arról írt, hogy Magyarország szembemegy az uniós törekvésekkel, amikor az állam visszatér a távközlési piacra, s emiatt akár uniós vizsgálatra is számíthat.
