Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
− Tapasztalataik szerint milyen állapotban van jelenleg a magyarországi kis- és középvállalati (kkv) szektor?
Antall György (A. Gy.): − Egy Magyarországhoz hasonló méretű országban a folyamatosan alakuló kisvállalkozások adják a gazdasági növekedés motorját. Ezek egy része megerősödik, külső tőke bevonásával növekszik, a későbbiekben pedig egyesülések és felvásárlások során keresztül közép-, majd nagyvállalattá válik. A magyar kkv-szektor az 1989 előtti előzményeivel együtt már 25-30 éves múltra tekint vissza, de nagyon kevés kkv-ból lett nagyvállalat. A hazai gazdaság problémáinak egyik alapja éppen az, hogy a multinacionális vállalatok helyi érdekeltségein kívül a magyar tulajdonú vagy irányítású, dinamikusan fejlődő közép- és nagyvállalatokból viszonylag kevés van, és alig látható az a folyamatos fejlődés, amelynek révén e szektor a gazdaság folyamatos motorjává válhatna. Mindez elsősorban a magyar gazdaság egészét jellemző komoly tőkehiányból adódik. Sok vállalkozó személyes fogyasztására költi azt a jövedelmet, amelyet vállalkozásának további fejlesztésére kellene fordítania − drága autót vesz, nagy házat épít és egzotikus helyekre utazik, ahelyett, hogy beruházásra költene, növekedne, terjeszkedne.
Fekete Miklós (F. M.): − Az egyik legnagyobb problémát jelenleg a finanszírozás jelenti a szektor számára, akár a beruházásokra, akár a működő tőkére gondolunk. A bankok mindkét területen jelentősen szűkítik a kereteket, így megfelelő cashflow-menedzsment vagy tervezési folyamat hiányában sok cég nem tudja megszerezni a szükséges forrásokat.
− Milyen főbb problémákkal szembesülnek ezek a magyar tulajdonú cégek?
A. Gy.: − Az elmúlt jó tíz évben, még a válság előtt, aránylag könnyen lehetett hitelhez jutni, a devizában felvett hitelek adósságszolgálata azonban már jelentős terheket okoz a vállalkozásoknak, az évek óta tartó hitelszűke pedig az egészséges vállalkozások növekedését gátolja. Ilyen körülmények között nő a saját tőkefinanszírozás jelentősége, amelyre az uniós forrásokra támaszkodó Jeremie kockázatitőke-alapok mutatnak jó példát és ajánlanak kedvező feltételeket. A legtöbb magyar vállalkozásnak fel kell készülnie az idegen tőke fogadására. A jól kiválasztott, hozzáértő tanácsadók − s most kicsit hazabeszélek − segíthetnek a felkészülési folyamatban, amelynek során világossá és átláthatóvá kell tenni a tulajdonosi viszonyokat, az irányítás és ellenőrzés rendszerét, meg kell szabadítani a kisvállalati létre jellemző összevisszaságtól, ami többnyire az eszközök és a források területén jelentkezik.
A rendszerváltás utáni vállalatalapító generáció tagjai közül sokan most, illetve a következő években érik el a nyugdíjkorhatárt, és fel kell készülniük arra, hogy átadják a stafétabotot a következő generációnak. A generációváltás hosszabb folyamat, amelynek során fel kell mérni, hogy az alapító-tulajdonos családjában van-e olyan, aki akarja és képes is arra, hogy tovább működtesse a családi vállalatot. Könnyen lehet, hogy az értékesítés célszerűbb, vagy az irányítást lehet egy aránylag önálló menedzsment kezébe is adni, míg a családnál a szűkebben vett tulajdonosi jogok maradnak meg. Az \"utódlástervezés\" komplex, az ügyfél nagyfokú személyes bizalmát igénylő tanácsadói feladat, melyre a következő években fokozott szükség lesz.
F. M.: − Hangsúlyos probléma, hogy akár sokmilliárdos forgalmat realizáló cégek sem készítenek terveket, csak \"érzésből\" működnek. A cashflow-menedzsment, illetve egyéb tervezési, előrejelzési rendszerek azonban óriási előnyöket jelentenek a döntéshozatalban. Tipikus hiba emellett, hogy a finanszírozás költségét nem kalkulálják a vállalatok az árazásnál, és így az alapanyagok beszerzésétől a számla vevő általi kiegyenlítéséig jelentős költségeket kell viselniük. A megfelelő kontrollingfunkció jelentősen hozzájárulhat a mostanihoz hasonló időszakok átvészeléséhez.
- A belső fogyasztás esetleges beindulása enyhítheti a vállalkozások problémáit?
A. Gy.: − Az elmúlt 40-50 év év tapasztalata azt mutatja, hogy a hazai fogyasztás növekedése nem a hazai ipar fejlődését segíti elő, hanem jelentős importnövekedéssel jár. A magyar termelő ipar meglehetősen fejletlen, és a vásárlóközönség hajlamos − valamiféle presztízsből − inkább külföldi cikkeket választani. Így a növekedéshez egyszerre van szükség a hazai termelőkapacitások növekedésére és az exportképesség javulására. A válság a magyar vállalkozásoktól még fokozottabb alkalmazkodóképességet igényel. Van már bizonyos mértékű javulás, a gazdasági túlélés azonban lényegesen sikeresebb lenne, ha megszületne az össztársadalmi felismerés, hogy a változásokhoz minden társadalomnak alkalmazkodnia kell. A külföldi terjeszkedés szempontjából pedig a nyitottságon kívül a nyelvtudás hiánya jelenthet gátat.
F. M.: − A közeljövő borús képet fest, kevés olyan cég van ugyanis, amely kellőképpen nyitott volt ahhoz, hogy kilépjen a korlátos magyar piacról, amelynek méreteiből adódóan bizonyos szektorokban bizonyos méret felett nem lehetséges már a fenntarthatóan növekvő jövedelmező működés. Tapasztalataink szerint azok a cégek vészelték át jó állapotban a válságidőszakot, amelyek alacsonyabb finanszírozási szinttel léptek e periódusba, azaz korábban is konzervatívan finanszírozták magukat, amelyek lépéseket tettek a külpiaci értékesítés felé vagy éppen exportorientált − multinacionális − cégek beszállítói.
− Milyen szerepet tölthetnek be a tanácsadó cégek ebben a környezetben a nem nagyvállalati szereplők szempontjából?
F. M.: − Sok cégnél hiányzik a pénzügyi igazgatói poszt, azaz a tulajdonos egy személyben igyekszik gyakorolni a döntés-előkészítői funkciót is. A tanácsadók a külföldi és magyarországi tapasztalatokat adhatják át a hazai cégeknek. Mindez nem feltétlenül jelent egy új kkv-üzletágat, inkább a nagyvállalati szférában megszokottnál testközelibb, a multinacionális cégekkel ellentétben gyakran magával a tulajdonossal ápolt személyes kapcsolatot értjük alatta. Ez indokolta a PwC győri irodájának megnyitását is, amely mellett újabb vidéki egységek létrehozásának lehetőségeit is vizsgáljuk.
A. Gy.: - A nagy tanácsadó cégeket eddig többnyire csak a multinacionális csoportok magyar vállalatai, illetve az igazán nagy hazai cégek vették igénybe. Az elmúlt évek fontos változásokat hoztak: a nagy tanácsadó cégek − mi, a Big Four másik három tagja vagy a többiek − tudatosan fordultak a magyar nagy- és közepes méretű vállalatok felé. Fontos természetesen a \"tanácsadói aljnövényzet\" fejlődése, ami megfelelő szaktudással rendelkező, de kisebb cégek megjelenését jelenti, ezek tipikus megrendelőbázisa a kkv-szektor alsóbb szegmense, a kisebb vállalkozások. A másik oldalról a nagyobb tanácsadók is egyre nagyobb szeletet hasítanának ki a nagyobb kkv-k, illetve a magyar tulajdonú vállalatok tortájából, mivel jól látható, hogy a külföldi tőkebefektetések szintje várhatóan nem tér vissza a korábban jellemző mértékre, s növekedés a hazai tulajdonú vállalkozásokból lehet. Így a \"nagyok\" is sokszor a még kezdeti stádiumban levő vállalkozásokkal is foglalkoznak, hogy végigkísérjék őket a növekedés útján.
