Fogyasztási közteher lett a zöldadóból

Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!

A hat évvel ezelőtt a termékdíj-szabályozáshoz csapott kereskedelmi csomagolások után járó környezetvédelmi adó (magyarországi palacktörvény) bevezetése óta bajlódnak a kormányok és a piaci szereplők a zöldadóval. Az egyre növekvő kereskedelmi csomagolóanyag visszagyűjtésében a mindenkori kormányzat rendre \"üzletet\" látott és a közterhet folyamatosan emelte, annak ellenére, hogy az unió kérte a magyar palacktörvény megsemmisítését (kicsit átdolgozva, újra és újra visszaköszön a piacon).

Az új termékdíj-szabályozás szakít a korábbi zöldtörvény szellemiségével − állami kézbe adja a visszagyűjtést, nem ad teljes mentességet a közteher alól −, ugyanakkor nem szünteti meg az adónem fogyasztási jellegét, vagyis nem pusztán környezetvédelmi jellegű, hanem elsősorban költségvetési bevétel szemléletű. A jellege miatt az adónem így vagy úgy megjelenik majd az élelmiszer- és nem élelmiszer termékek árában (a piaci szereplők költségszerkezetén keresztül), vagyis az adónemet végső soron a fogyasztó fizeti meg, aki nem is választhat, hiszen a jogszabály nem tesz markánsan különbséget környezetkímélő és környezetterhelő csomagolások, anyagok között. (Fizetési kedvezményt is csak minimálisan kaphat az, aki meghatározott mennyiségben önállóan gyűjti vissza a hulladékká vált kereskedelmi csomagolóanyagokat, erre pedig jellemzően a nagy vállalatok képesek.)

Az új termékdíj-szabályozás üzleti szellemiségét jelzi, hogy a korábban befolyt 25 milliárd forinttal szemben a zöldtárca első nekifutásra a törvény változtatásával 100 milliárd forint költségvetési bevételt szeretett volna elérni, amiről piaci pletykák szerint az érintett gazdasági szereplők lobbija alapján a nemzetgazdasági tárca hatására letett. Így az új termékdíjtörvény benyújtásakor a költségvetési tervekben 49 milliárd forint előirányzat szerepelt, amit az új módosító javaslat 60 milliárd forintra növelt. A nyáron elfogadott szabályozó is kemény feltételeket ír elő a kibocsátókra, azt azonban a kereskedők és egyben a kibocsátók is leszögezték, kisebb az adminisztrációs teher, ám gyanús, hogy a nyilatkozatokkal a politika irányába kacsingattak, mintsem a december 31-ig működő koordinátori rendszer szereplői felé.

A nyáron elfogadott szabályozóban fektette le a kormányzat, hogy a hulladékgazdálkodást állami feladattá teszi, viszont meglepő módon a 2012-es költségvetésben nincs elkülönítve forrás az állami hulladékgazdálkodó fenntartására, míg a bevételi oldal megvan. A most elfogadott termékdíj-szabályozó módosításával a piaci szereplők fizetési terhelése nagyjából 30 százalékkal nő, így 2012-ben várhatóan 60 milliárd forint folyik be a költségvetésbe, már ha a fogyasztás változatlan szinten marad.