Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az elmúlt tíz évben − még ha szakmailag komoly kihívást is jelentett az esetek kommunikálása − mindig rosszul érintett, ha egy kereskedelmi lánccal kevesebb lett a piacon. Önös érdekből és persze empatikusan. Kevesebb üzletbe járhatok, kisebb választékból választhatok, és átérzem a munkavállalók kényszerhelyzetét, kilátástalanságát, a váltás nehézségét vagy a munkahely megszűnését. Az Electro World lassú agóniája azért érint mélyebben, mert komolyan hittem, hogy a márkanév és a mögötte álló érték megmenthető. Egyészt azért, mert a cég jelenlegi helyzete kilátástalanabb, mint egy felszámolás sorsára kerülő kereskedelmi láncé, másrészt mert a piacon rég volt az Electro Worldéhez hasonló eset.
És azért is, mert gyanús, hogy belátható időn belül nem az elektronikai lánc lesz az utolsó, amelyiknek ellehetetlenedik (szándékosan használom ezt a szót, mert jogilag még függ a helyzet, ám a lánc márkaneve erősen errodálodótt) a működése.
Szakmámból kifolyólag rendszerint a kereskedők gondolatmenetét interpretálom, de éppen olyan fogyasztó vagyok, mint más. Az Electro Worldhöz hasonló esetek bennem is megmozgatják a kisördögöt, hogy a kereskedők épp azért kereskedők, mert ügyeskednek − törvényesen vagy sem, de ügyeskednek −, méghozzá az én elkölthető pénzemre apellálva. Pedig a piac forgalmának nagyobbik részét adó cégekre nem az ügyeskedés, hanem a felelősségtudatos gazdálkodás és a felelősségteljes vállalatirányítás jellemző. Az év utolsó előtti Napi Kereskedelem mellékletében szerencsére sikerült egy szeletet adni a piac nagyjainak felelősségvállalásából, ami egyébként nemcsak a nagyokra, de a sok kicsire is (persze kicsiben) jellemző. A szakmám és a piaci ismereteim alapján azt kell mondjam, a szelet, amit adtunk, itinerként szolgál a kereskedők belső világában való eligazodáshoz. Szeretném hinni, hogy az Electro Worldnél is rendbe jönnek a dolgok, több száz munkavállalónak rendeződik a sorsa, és mindenki tisztázza magát a gyanú alól.
Azzal viszont szembe kell nézni, hogy a jelenlegi piaci környezetben a még gyanúba sem kevert vállalatok közül is szűnik majd meg egy-kettő. Talán nagyok, amelyek nagyobb port kavarnak. Az idei karácsony vélhetően izgalommal, de nagyobb láncok eltűnése nélkül zajlik majd, de utána beindul a fűnyíró... A nagy port kavaró esetek az élelmiszer-kereskedelemben lesznek, hiszen szem előtt vannak. Jó lenne, ha az elgyengült vállalkozások az akvizíció sorsára jutnának, de ma a magyar kiskereskedelem közel sem olyan vonzó, hogy belső, pláne nem külső szereplők szőröstül-bőröstül bekebelezzenek egy eladósorba kerülő láncot vagy céget. A nehéz helyzetbe kerültek gyöngyszemeit kimazsolázzák, a nagyját viszont szívfájdalom nélkül vágják ki a rendszerből. Ezt hozta a piacra a válság.
