Egyáltalán nem lennék meglepve, ha kiderülne, a Fideszen belül létrehoztak egy plázaügyi bizottságot, amelynek az a feladata, hogy minden körülmények között kitalálja, hogyan lehet a nemzetközi szupermarketekre ráaggatni a pláza jelzőt és ezután megakadályozni a terjeszkedésüket. Azon sem lennék meglepve, ha kiderülne, a bizottság tagjai a magyar kereskedelmi hálózatok üzletpolitikájából merítkeznének az ötleteikhez.
Magyar üzletemberek, építőipari beruházók, nemzetközi láncok és magyar szövetségek hangoztattak észérveket a plázastop ellen, ennek ellenére a kormánypárt rögeszmésen ragaszkodik a nemzetközi láncok terjeszkedésének visszafogásához. Korábban a kamarai törvénybe iktatva került volna valamiféle beruházási bizottság engedélyezési hatáskörébe a kiskereskedelmi hálózatok fejlesztése, most az LMP naivnak tűnő plázastop-szabálytervezetébe applikáltak volna kormánypárti képviselők (késői) slágerbizottságra emlékeztető közértépítés-engedélyezési központi hatóságot. Ez az LMP-nél is kiverte a biztosítékot, a párt visszavonta javaslatát − nem kétséges azonban, hogy más formában a Fidesz-javaslat megjelenik majd a parlamenti bizottságok előtt.
Így viszont a kormány viszi el a balhét, ahelyett hogy a kabinet leültetné maga mellé a multikat, közölné a tényállást: tér kell a magyar láncoknak a magyar termékek eladásához, a nemzeti értékek erősítéséhez, döntsétek el egymás között, a következő két évben ki kerüljön parkolópályára. Ha nem is kíméletes, de legalább őszinte módja egyes gazdasági szereplők kiiktatásának. Ráadásul még csak titokban sem kell tartani, hiszen a nemzeti értékek erősítése érdekében húzatott rövidet a kormány és még a párbeszéd hiányára sem panaszkodhatna senki.
Az EU ezt a módszert, ahogyan egyébként a plázastopot is, elmeszelné, viszont van legalább két éve a magyar hálózatoknak az erősödésre. A módszer gyors, fájdalommentes és a társadalom sem kap újabb bizottságot púpként a hátára, amellyel a politikai ciklus végén a következők nyilvánvalóan leszámolnának.
