Nem új keletű a magyar diszkontosodás, az első ilyen jellegű kereskedelmi egységek a nyolcvanas évek végén szaporodtak el, majd a rendszerváltást követően egyre több garázsbolt nyílt, diszkont fedőnév alatt. Az \"ősdiszkontok\" közös vonása, hogy mindegyiket a kényszer szülte: a magyar vásárlóerő gyenge, az elkölthető jövedelem pedig kevés volt, illetve ami volt, annak jelentős része az osztrák kiskereskedelmet erősítette.
A korai diszkontok egy-két termék raklapról árusítására koncentráltak (kávé, csokoládé, üdítő, édesség, \"nyugati áru\"), főleg olyanra, amelyet az ABC-boltokban nem lehetett kapni. A magyar diszkontosodás a kilencvenes évek közepéig tartott, majd megindult a szupermarketpiac konszolidációja és elindultak a magyar élelmiszerláncok is. A kilencvenes évek végére a főként kényszervállalkozásokból álló diszkontpiacot a modern kereskedelmi csatornát építő, nagy alapterületű egységek építésében érdekelt multik megjelenése roppantotta össze és elindult a hipermarketesedés, amely 2006-ig tartott. Rövid időszakra a szupermarketek vették vissza a térhódítást, ám a válság ismét az olyan alacsonyabb árak felé terelte a fogyasztókat, amilyeneket a modern kemény diszkontok kínálnak ma is. A különbség a korai és a mostani diszkontok között az, hogy ma már a láncok saját élelmiszer-feldolgozó háttérrel bírnak, ötvözték az előállítási költségek lefaragását a termékek forgási sebességének gyorsításából származó költséghatékonysággal.
Az üzleti modell annyira sikeres, hogy ma már a nagy alapterületű áruházakat működtető láncok is alkalmazzák a diszkont értékesítést, vagyis a hipermarketen belüli diszkontüzletet. A legnagyobbak pedig olyan beszerzési erővel bírnak, hogy a logisztikai hátterük újragondolásával bármikor ráállhatnak a klasszikus diszkontvonalra.
A modellt már az iparcikk-forgalmazók is alkalmazzák. Vagy elfekvő árukészleteket vásárolnak fel és alacsony áron gyorsan kipörgetik, vagy ismeretlen márkajelzéssel, kifejezetten saját diszkont csatornájukba gyártatnak Kínában termékeket, alternatívát kínálva a márkagyártók termékeinek. Ez nemcsak az elektronikai termékeknél figyelhető meg, hanem a sportszereknél, a lakberendezési cikkeknél és a ruházati piacon is.
