Szinte minden ellen tiltakoznak a szakszervezetek

Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!

Nagyon sok, már elfogadott vagy még folyamatban lévő kormányzati intézkedés ellen tiltakoznak a szakszervezetek. A sort a tűzoltók és a rendvédelmi dolgozók nyitották a korai nyugdíjazás megszüntetése miatt. A kormány szándéka szerint a rendvédelmiseknek vissza kellene térniük a munkaerőpiacra, ennek érdekében akár szankciókkal is sújtaná őket.

A szolgálati nyugdíj helyett keresetpótló támogatást kapnának az idő előtt visszavonulók, emellett 25 helyett 30 év szolgálati idő után volna kérhető a visszavonulás, ami 65 éves általános nyugdíjkorhatár mellett hatvan évet jelentene. Ezzel az a szakszervezetek problémája, hogy mivel nem nyugdíj lesz a juttatás elnevezése, a kormány bármikor elveheti. Erre az alkotmányba ültetett passzus adna lehetőséget, amely szerint az öregségi korhatár előtti nyugellátás törvényben meghatározottak szerint csökkenthető és szociális ellátássá alakítható, munkavégzésre való képesség esetén megszüntethető.

Ha valaki 57 évesnél fiatalabb és nem akar visszamenni dolgozni, annak a nyugdíjából levonnák a 16 százalék szja-t − ezt annyiban tompítaná a kormány, hogy az adózott összeg nem lehetne kisebb a bruttó minimálbér 1,5-szeresénél, ez most 117 ezer forint. Akkor is kellene adózni a nyugdíj után, ha az érintett a szolgálati nyugdíj mellett a magánszektorban dolgozik. Ha az állami szférában helyezkedik el, akkor pedig arra az időre nem folyósítják számára a szolgálati nyugdíjat. Ha a korábbi munkahelyre térne vissza a nyugdíjas, akkor ugyanannyit kapna, mint a nyugdíja volt, csak épp dolgozni is kellene érte. E felállásban tehát pusztán az adótartalom lenne megnyerhető. Annyi könnyítést tartalmaz a kormány ajánlata, hogy könnyített szolgálatot is vállalhatnának.

A rendvédelmisek mellett ugyanakkor a hétköznapi munkavállalókat érintik a munkáltatással összefüggő szabályok. Itt a szakszervezetek többek között a hat hónapra tolt próbaidő, a 44 órás munkahét miatt szólaltak fel. Ezeket az MSZP által benyújtott módosító indítványok vissza is vonnák, kérdés, mit akar a kormány.

Az érdekérvényesítés rendszerének átalakítása is \"kicsapta a biztosítékot\". Az Országos Érdekegyeztető Tanács (OÉT) felszámolásával és ezzel egyidejűleg a Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanács (NGTT) felállításával kapcsolatban sem a munkaadók, sem a munkavállalók nem értenek egyet. Azzal önmagában nincs baj, hogy az egyeztetésekbe szélesebb kört is bevonjanak − kamarákat, rektori konferenciát, egyházakat, civileket −, azzal azonban igen, hogy az érdemi munkába, például az adótörvényekbe, költségvetési javaslatba, munkaügyekbe azonos súllyal szólhatnak bele. Érintetti körökben azt emlegetik, hogy a tanács valójában egy \"gittegylet\" lesz, hiszen jóllehet részt vehetnek az üléseken, a tanácsnak kevés joga lesz. A kormány csak meghívott lesz, tag nem, s a tanács javaslatait csak megfontolnia kell. Tény, hogy az OÉT működésével kapcsolatban egy sor jogos kritika fogalmazódott meg. Kormányzati oldalról leginkább az volt a kifogás, hogy semmilyen érdemi elgondolás, a valósághoz illeszkedő javaslata nincs a munkavállalói oldalnak. Az oldal szerint azonban erre esély sincs, hiszen a kormány − s a minisztériumok − meg sem hallgatják őket, hiába küldözgetnek naponta megkereséseket a tárcáknak, azt sem tudják, ezek kinek a szemetesében landolnak.

A munkaügyi törvényeket is lényegében a sajtóból ismerték meg a szakszervezetek. Itt nemcsak arról van szó − érvelnek −, hogy így senki sem képviseli a munkavállalók érdekeit. Eddig legalább a teljesen szakmaiatlan dolgokat sikerült idejében kivetetni a javaslatokból. Erre most egyáltalán nincs lehetőség. A munkaadók egyik sarkalatos problémája az, hogy a tanács tele lesz oda nem való tagokkal, kiemelten a kamarákkal. Az OÉT-en belül egyáltalán nem volt könnyű egyezségre jutni, de \"legalább volt valami\" − hangoztatják. Az új felállásban azonban semmire sem lesz rákényszerítve a kormány, azt szavaztat meg a parlamenti többségével, amit akar − egyebek mellett a minimálbér összegét is.

A korábbi megállapodással szemben nem az NGTT tesz ajánlást a minimálbér és a bérminimum összegére, hanem arról a kormány határoz, rendeleti úton. Ez azt jelenti, hogy a kormány dönti majd el, adott esetben ki viselje az adóváltozások következményét. Ez sarkalatos kérdés, hiszen jövőre várhatóan jelentősen szűkül az adójóváírás összege, ami az alacsonyabb jövedelmeknél jelentősebb béremelés nélkül drasztikus csökkenést eredményezhet. Kérdés, hogy a kormány szerint ezt kell-e kompenzálniuk a munkáltatóknak − akiknek a terhei egyébként nem csökkennek az adóátalakítások matt − vagy sem. Ez a kormány számára kényelmes helyzet lesz, hiszen heteket lehet így spórolni. A munkaadók és munkavállalók szerint azonban ez hatalmas visszalépést jelent, hiszen utoljára a kilencvenes évek elején volt központi bérmegállapítás. Ezzel a vállalkozások olyan terhet kaphatnak a nyakukba, amit nem bírnak majd el.

Forrás: ONYF