Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az oktatás finanszírozásának átalakítása az egyik sarkalatos kérdés az ősszel tárgyalandó önkormányzati törvényben. A koncepció azzal kalkulál, hogy egyfajta öszvér megoldás jön létre: az intézményeket a helyhatóságok tartják majd fenn, a gárda azonban állami alkalmazásban lenne. Ezzel az önkormányzatok jelentős tehertől szabadulnának meg, hiszen a személyi ráfordításokat az állam vállalná át. Mindez központosítást is vonna maga után, vagyis a tanmenetben sokkal kevesebb döntést hozhatna az önkormányzat. Azt is az állam dönthetné el, melyik iskolában hány fős legyen a testület − ez egyrészt megoldást jelenthet a tanárhiányra, másrészt meg is bonthat egy-egy erősebb gárdát. Akad ennél keményebb elképzelés is, amely az intézményfenntartást is állami felügyelet alá vonná. Ez azonban azzal is járna, hogy nemcsak a tantervről, hanem a működésről magáról is az állam döntene.
Az egészségügyben a járóbeteg-ellátás maradna helyi finanszírozású, a fekvő pedig központi. A szociális ellátásoknál az elképzelések szerint a pénzbeni ellátás állami szintre kerülne, a természetbeni viszont helyi irányítású volna. Itt tipikusan az idősek gondozása lehet a kulcsfeladat.
A közigazgatási hivatalok utódaiként megalakított kormányhivatalok egy sor államigazgatási feladatot vennének át a helyhatóságoktól. A Belügyminisztérium szerint teljesen indokolatlan, hogy jelenleg az önkormányzatok adják ki a személyes iratokat. A személyi igazolványok kiadása tipikusan állami kötelezettség, érthetetlen is, miért végzik ezt a feladatot az okmányirodák. E kategóriába tartozik a gyámügy is.
A feladatátalakítás mellett a finanszírozás is új alapokra kerülne, a mostani normatív hozzájárulást ugyanis egy feladatalapú váltaná fel. Vagyis a költségvetésben aszerint határoznák meg az önkormányzatoknak juttatott forrást, hogy a kötelező feladatok várhatóan milyen kiadásokkal járnak. Mivel jelentősen csökkenhet a helyhatóságok ellátandó feladata, az állami hozzájárulás is jóval kisebb lehet a korábban megszokottnál. Az oktatási rendszer − ami jelentős tétel a finanszírozásban − működtetése végleges megoldásának ismerete nélkül nehéz megbízható becslést adni, ám a tárca szerint akár ezermilliárd forinttal is kisebb lehet ez az összeg (amelynek egy része várhatóan megjelenik majd az állam egyéb kiadásai között).
