Visszaszorulóban a hazai gyógynövény-előállítás

Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!

Sok más ágazathoz hasonlóan az egykor európai szinten meghatározó magyar gyógynövénytermesztés is a rendszerváltás áldozata lett. A rendszerváltás idején még pontos statisztikák készültek a termőterületekről, a gyűjtésről és az exportról, mára viszont csak becsülni lehet az ágazat nagyságát, éves termelési értékét. 1990-ben még mintegy 35-40 ezer hektáron termesztettek az országban gyógynövényeket − többnyire nagyüzemi körülmények között, bár jelentős volt a kisebb magángazdaságokban a kézimunka-igényes kultúrák termesztése is −, napjainkra a Gyógynövény Szövetség és Terméktanács 20-25 ezer hektár közé teszi a termőterületet. Pontos adatok csak a mák ellenőrzött termeléséről vannak, a Tiszavasváriban működő feldolgozó ugyanis szigorú nyilvántartást vezet: e szerint évente időjárásfüggően 6-8 ezer hektár között változik a betakarított termőterület.

A legnagyobb területen termesztett fajok a mák mellett a mustár, a koriander, a fűszer- és az édeskömény. A rendszerváltás környékén még évente nagyjából 35-40 ezer tonna gyógynövényrészt, drogot és 80-100 tonna illóolajat állítottak elő, napjainkra 25-30 ezer tonna közé esett vissza a drogtermelés.
Folyamatosan csökkent a gyűjtésből származó mennyiség is az elmúlt években. Amíg 1990 táján ez még több tízezer embernek biztosított kiegészítő jövedelmet − volt olyan időszak, amikor a jól szervezett gyűjtői és felvásárlói hálózatnak köszönhetően évente több mint 400 ezren foglalkoztak gyűjtéssel − és hozzávetőleg évi 15 ezer tonna volt a gyűjtött mennyiség, addig mostanra ez utóbbi 3-4 ezer tonnára esett vissza és alig 10 ezren foglalkoznak gyűjtéssel.

Az ágazat szereplői szerint az elavult és zavaros szabályozási háttér átalakításával ismét több tízezer, hátrányos munkapiaci helyzetű térségben élő, alacsonyan képzett munkanélkülinek jelenthetne újra kiegészítő jövedelmet a gyűjtés. Egy készülő vidékfejlesztési miniszteri rendelet szerint a háttérágazat megfelelő kihasználásával három év alatt mintegy 8 ezer embernek lehetne szezonálisan kiegészítő jövedelmet biztosítani. (Egyes vélemények szerint változtatni kellene azon, hogy a gyűjtéssel foglalkozóknak ki kell váltaniuk az őstermelői igazolványt és járulékot kell fizetniük így szerzett jövedelmük után − erre a jellemzően roma közösségekből kikerülő gyűjtői kör csak ritkán képes vagy hajlandó.) Az ágazatban a gyűjtést, a termesztést, a feldolgozást, a forgalmazást és a kutatási területeket is beleszámolva több mint 20 ezren dolgozhatnának.

A termelési és feldolgozói háttér − szárítás, tisztítás, illóolaj-lepárlás − sok esetben elavult és nem költséghatékony. Az eltelt két évtizedben megszűnt a gyógynövénykutatás állami finanszírozása is − azelőtt évi 4-5 milliárd forintot kapott a Gyógynövénykutató Intézet (ez ma reálértéken becslések szerint 50-60 milliárd forint), egyebek közt új, termeszthető fajták, új talaj- és növényvédelmi eljárások kikísérletezésére. Mára ez szinte teljesen elsorvadt, és az egykori fajtatulajdonosok is kezdték visszavonni az engedélyeiket, mert nem volt pénzük a fenntartására, s időközben a kutatóintézet is magánkézbe került.

Az exportált drogmennyiség egykor csaknem elérte az évi 20 ezer tonnát − 2006-ra a fűszerpaprika-kivitelt is beleszámítva 4,5 ezer tonna volt, mára pedig becslések szerint kétezer tonna alá zsugorodott. A termesztett és gyűjtött drogok 60-70 százaléka még napjainkban is külföldön talál gazdára. A jelentősebb exportcikkek között van, a folyamatos térvesztés és az importált mennyiségek növekedése ellenére azonban a külkereskedelmi egyenleg még pozitív. Ágazati becslések szerint − a készülő VM-rendelet is ezzel számol − a gyógynövénygyűjtés, -termesztés és -feldolgozás éves felhalmozott termelési értéke mintegy 30 milliárd forint, a gyógyhatású készítmények megszűnőben lévő kategóriájában a kiskereskedelmi forgalom 10 milliárd körül van, míg a gyógynövényteák és más gyógynövény alapanyagú termékek összforgalma mintegy 40 milliárd forint.