Addig, amíg valaki nem vázolja fel annak a metodikáját, hogy a gyakorlatban miként lehet megvalósítani a gyógyszerhasználatnál a bonus-malus rendszert, nehéz bármiről komolyan véleményt mondani − mondta kissé ingerülten lapunk érdeklődésére Éger István, a Magyar Orvosi Kamara (MOK) elnöke. (Az előterjesztés szerint a beteget a megfelelő együttműködés irányába kell ösztönözni, a nem megfelelő gyógyszerhasználatot a támogatás részleges megvonásával érnék el.)
A MOK a gyógyszertámogatási rendszer átalakítását érintő, a Széll Kálmán terv végrehajtását szolgáló intézkedésekről szóló kormány-előterjesztés tervezetével kapcsolatban kilenc pontban foglalta össze − helyenként szintén nem indulatmentesen − észrevételeit. Mint hangsúlyozzák, az eredményességalapú finanszírozást nemcsak a nagy értékű gyógyszereknél kellene alkalmazni, hanem minden készítménynél. A generikus gyógyszerek kétségtelenül olcsóbbak és árukat még lefelé lehet mozdítani, de tudni kell, hogy ezen készítmények között számtalan hatástalan szer van, illetve olyan, amelyiknek a mellékhatása jóval több, mint az originális készítményeké. Úgy vélik, a generikus piac fokozott ellenőrzéséből valószínűleg számos forgalmazási engedély visszavonása következne.
Az onkológiai kezelés kórházba helyezése az amúgy is eladósodott kórházak terheit növeli, veszélyezteti a protokollnak megfelelő ellátást, nagyobb lesz az ágyigény, várólisták alakulnak ki. Bár a szándék az, hogy a betegterhek ne nőjenek, ez teljességében nem valósítható meg − nyomatékosította a MOK. Álláspontjuk szerint csak a megfelelően fejlesztett társadalombiztosítás intézményrendszere lenne képes úgy kezelni a gyógyszerforgalmazás anomáliáit, hogy az jelentős kiadáscsökkentéshez vezessen − sokat segíthetne a támogatott gyógyszerkör csökkentése, a szerek közötti érdemi szelekció, a hatóanyag szerinti fix ár meghatározása. A véleményezett anyag viszont szerintük ehhez képest bonyolult, körülményes és messze nem garantálja a tőle várt érdemi hatásokat.
