Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Mennyibe kerül egy doboz, a cigarettáról leszoktató, kúraszerűen szedhető tabletta? Huszonvalahányezer forint? És mennyi kell belőle, hogy eredményt érjünk el? Néhány doboz? És ezt − ha igaz − néhány hónapon belül feleannyiért is meg lehet vásárolni, ha hat a nem dohányzókat védő törvény?
Fondorlatos gazdasági érdek az egészségtudatosság köntösébe bújtatva? A WHO kimutatta: azokban az országokban, ahol bevezették a szórakozóhelyek füstmentesítését, az egészségügy finanszírozása azonnal javult és kisebb lett a dohányzás okozta egészségügyi panaszok aránya. Ezzel szemben állnak viszont ugyanott az üres vendéglátóhelyek, az alig csökkenő cigarettafogyasztás és a kiskapuk keresése. Itthon a fogyasztók nagyobbik része dohányanalfabéta: nem veszik figyelembe a nem dohányzók érdekeit, nincsenek tekintettel a gyerekekre és jellemzően a jogszabályok sem igen érdeklik őket, pláne akkor nem, ha a szeretett kocsmájukban ember nincs, aki ne dohányozna. Meg lehet ezt változtatni egy szigorú szabályozóval?
És hogy lesz? Jön valaki fentről a faluba, benéz a kocsmába, a füsttől nem látja, ki dohányzik? Aztán büntet? Ki fizeti be? Kit érdekel?
Nem ezek a helyek okozzák a legnagyobb feszültséget a dohányzásellenességben. Nem is igazán ezek vendégeiről van szó − nekik nem lehet drága nikotintapaszt eladni −, ám az ténykérdés, hogy a dohányzás okozta megbetegedések nagyobbik része épp náluk jelentkezik, viszont pont ők meglehetősen csekély mértékben járulnak hozzá a költségvetéshez (sokszor talán inkább elvisznek belőle a szociális kiadások oldalán).
A frekventált helyekről, a városi, magasan képzett, jól kereső fogyasztókról van szó, akik értenek a szóból, akik törvénytisztelők és jogkövetők. Az egyetlen bűnük, hogy dohányosok. Nem aprózzák el a bulit, a hét végi piálás mellé egy-egy doboz cigarettát is vesznek. Az ő leszoktatásuk, az ő életük gazdaságossá tétele a cél. (Bár szerintem épp olyan embertelen kiszámolni, élete végéig rentábilis-e egy polgár a költségvetésnek vagy sem, mint ahogyan egy nem dohányzó orra alá pöfékelni az akarata ellenére.)
Nem tudom, kell-e tűz és vas a leszoktatáshoz. Vannak emberibb, de munkaigényes megoldások, és ezért fizetem az adóm. Ráadásul azokban az államokban, ahol a tiltó szabály már létezik, a fogyasztók megtalálták a kiskapukat is. De akkor minek a hisztéria?
