Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Ha már adócsökkentésre nincs keret, legalább a felesleges lépéseket ki lehetne iktatni a rendszerből − ez járhatott a kormány fejében, amikor megalkotta a konvergenciaprogramhoz kapcsolódó, összesen 500 milliárd forint értékű bürokráciacsökkentő tervet. Ebben lehet is valami, legalábbis az evás cégek teljesítményének alakulása valami hasonlóra enged következtetni. A nagyjából százezres, viszonylag alacsony fluktuációjú kör semmi által nem zavartatva folyamatosan emelkedő árbevételt produkál. Az idén 196 milliárd forint evát vár az állam, s a korábbi évek tapasztalatai alapján kijelenthető: ez így is lesz. Ezzel szemben már most látszik, hogy ugyanezen a piacon a nagyjából 340 ezer társasági adóbevallást készítő vállalkozás a tervezetthez képest 110 milliárd forinttal kevesebbet fog befizetni − vagyis 372 helyett 260 milliárdot.
Azaz egy evás 1,96 millió forint adót fizet az idén, egy nem evás pedig 765 ezer forint társasági adót. S mivel az eva- és a társaságiadó-terhelés nagyjából egy szinten van − sőt a költségek elszámolhatósága miatt utóbbi effektív kisebb terhet is jelent, talán még az osztalékadó beszámításával is −, az evások hűsége és adófizetési hajlandósága nem magyarázható mással, mint azzal, hogy ragaszkodnak az egyszerű rendszerhez, s annak megtartása érdekében akár áldozatokra is hajlandóak.
Vagyis inkább befizetik az adóelőlegeket határidőre, kimutatják a bevételüket. Ha nem így tennének, akkor − mint a Macskafogóban a patkányok − \"mehetnének vissza a balettba ugrálni\". S ez az eva valódi biztosítéka: van fék, ki lehet zárni a renitenseket. Vagyis a kérdés nem az, hogyan lehet a végletekig egyszerűsíteni egy rendszert, hiszen mindent lehet egy számlára utalni, semmit nem kötelező igazolni, engedélyeztetni, bevallani évente hússzor, nem kötelező még számlát sem kérni. A kérdés az, hogyan lehet megakadályozni a visszaélések elburjánzását. Amíg ugyanis az evából igen, az adórendszerből nem lehet kizárni senkit.
