Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az álláspontok ismertetésével indult meg Luxemburgban az a per, amelyet az Európai Bizottság indított Magyarország ellen az áfa-visszaigénylések korlátozása miatt. A bizottság azt kifogásolta, hogy a cégek csak akkor kaphatják vissza az áfát − ha a levonható összeg meghaladja a fizetendőt −, ha az adott tételhez tartozó követelést kiegyenlítették (Napi Gazdaság 2011. április 11.). A bizottság szerint a magyar szabályozás több szempontból is sérti az adósemlegesség elvét. Ha az áfát nem igényelheti vissza az ügyfél, az áfa a megfizetésétől kezdve mindaddig az államkincstárat gazdagítja, amíg az ügylet ellenértékét meg nem fizetik, ami megbontja a rendszer egyensúlyát − érvel a bizottság. A szabályozás nem tartalmaz időbeli hatályt arra, hogy meddig lehet korlátozni a visszaigénylést, illetve a nemzeti szabályozás azt sem biztosítja, hogy az adóalany valaha is visszakapja a különbözetet − teszik hozzá. Az olyan ügyleteknél, ahol az adóalany azért nem fizetett, mert fizetésképtelenség miatt véget vetett üzleti tevékenységének, az említett különbözetet az állam végleg meg is tarthatja.
A magyar álláspont szerint a visszaigénylés szabályai nemzeti hatáskörben vannak, ráadásul sehol az irányelvben nem szerepel, hogy mennyi időre lehet korlátozni a visszaigénylést. A korlátozás egyébként sem jelent finanszírozási terhet, ez pusztán átmeneti állapot. Ráadásul ha az állam egyenlítené ki az ügyletből eredő tartozást, az adóalanyok ingyen kölcsönhöz jutnának, ha a szolgáltató például éves, az igénybe vevő pedig negyedéves bevalló. Az érvek szerint a korlátozás nem jelent terhet, ám az állam egyszerűen nem akar ingyenhitelt nyújtani. Még ellentmondásosabb, hogy az állam szerint a cégeket kockázat sem terheli. Az indoklásban ugyanis leszögezi: célszerű elkerülni, hogy az adóalanyok likviditási helyzete pozitívan változzék azáltal, hogy olyan ügylet után igényelnek vissza áfát, amely ügyletet nem fizettek meg vagy nem is fognak soha.
