- A Széll Kálmán terv munkaerő-piaci céljai eléggé ambiciózusak, több mint évi 200 milliárd forint megtakarítást szeretne találni a kormány ilyen címszó alatt. Reális ez az összeg?
- A részprogramok és az előirányzatok nélkül magam sem tudom, hogy miképp lehet ennyi pénzt találni. Főleg, hogy rövid távon több költségnövelő intézkedés is szóba kerül, például a közmunkaprogramok. Ám változtatni kell azon a felfogáson, hogy nem kell feltétlenül dolgozni, mert úgyis juttat az állam segélyt. E területen fontos, hogy mindenkihez eljusson a kormány üzenete: aki egészséges, annak dolgoznia kell. Hosszabb távon - a célul kitűzött 70 százalékos foglalkoztatási ráta elérésével - ez tetemes pozitív hozadékkal jár: azon túl, hogy a kevesebb segély tehermentesíti az államháztartást, a több foglalkoztatott nagyobb adóbevételt biztosít, az externális hatások pedig javítják az egészségügyi mutatókat és csökkentik a bűnözést.
- A közmunkaprogramok kulcsszerepet játszanak a tervekben. Véleménye szerint ezek mennyire biztosítják azt, hogy lejártukkor ne újra a munkanélküliek sorait szaporítsák az alkalmazottak?
- Nem kizárt, hogy ezek az emberek újra kivonulnak a munkaerőpiacról, de egyrészt mindenképpen meg kell próbálni visszavezetni őket, másrészt a jelenlegi állapotokhoz képest egy közmunkaprogram is nagy előrelépés lenne. A generációs problémákra is megoldást kínál. A rendszerváltás után 1,5 millió ember "szelektálódott ki" a munkapiacról - egy részük feleslegesen foglalkoztatott volt -, akik menekülőpályára mentek - rokkantnyugdíjasok, feketemunkások, korai nyugdíjazottak lettek - és azóta sem tértek vissza a munkapiacra. Ez okozta, hogy a korábbi ötmilliós foglalkoztatotti létszám ma a négymilliót sem éri el. Be kell látni, ha 200-300 ezerrel szeretnénk rövid távon emelni a foglalkoztatottak létszámát, akkor az eddig alkalmazott piaci módszerek nem működnek, ezért tartom ezt jó lépésnek. Persze az ördög a részletekben rejlik.
Túlbecsülik a munkapiacra visszavezethető rokkantnyugdíjasok számát
- A kormány rendesen "nekiment" a rokkantnyugdíjasoknak. Van ennyi tartalék a rendszerben?
- A rokkantnyugdíjasok aránya Magyarországon magasabb, mint az uniós átlag, ám véleményem szerint akkora tartalékok nem rejlenek a rendszerben, mint amelyről a kormány beszél. A rokkantnyugdíjban részesülők nagy része már eleve a korhatár felett van, és kétlem, hogy visszamenőlegesen tömeges rehabilitációkat lehetne végrehajtani. Ám ez is az egyike a "menekülőpályáknak", ezért van szükség a szembenézésre és a szigorításra. Az anyagi előnyökön túl pedig komoly lélektani jelentősége is van: az embereket nagyban irritálja, hogy vannak, akik leszázalékoltatják magukat - annak ellenére, hogy munkaképesek -, majd alkalmi munkákból keresnek további pénzt. De ez hasonlóan igaz a korai nyugdíjazásra is.
- Egyetért a megszüntetésére irányuló tervekkel?
- Igen. Számos olyan ember van, aki ugyan olyan szervezetnél dolgozik, ahol erre jogosult, ám sosem végzett megterhelő munkát, mégis nyugdíjba vonul, ami mellett pedig újabb állást vállal. Itt rendszert lehetne teremteni, például irodai munkára beosztani azokat, akik már meghaladtak egy adott korhatárt. Ha valaki pedig veszélyes vagy káros munkát végez, akkor ez ne a nyugdíján, hanem a fizetésén látszódjon meg.
- Véleménye szerint mennyire reális elképzelés a nullszaldós nyugdíjkassza?
- Ehhez első lépésként meg kellene teremteni az egyéni számlás rendszert. Azt nyilvántartja a jelenlegi rendszer is, hogy ki hány évet és milyen fizetés mellett dolgozott le, ám azt nem, hogy ez idő alatt mennyi volt a nyugdíjcélú befizetése. Ezzel megbízhatóbban lehet előrejelezni a kassza egyenlegének alakulását és igazságosabbá tenné a rendszert, hiszen a befizetésektől függne az egyén jövőbeni nyugdíja. Ezt követően - a magánkasszák kiesésével - egy 200 milliárdos rés befoltozására van még szükség. A korai és rokkantnyugdíjazás átalakítása után már csak kis szigorító lépésre lesz szükség a nullszaldóhoz, tehát reálisnak tartom. Az állami rendszer mellett pedig további lépéseket lehetne tenni az öngondoskodás ösztönzése érdekében.
- Milyen lépésekre gondol?
- Egy nyugati példával élnék. A nagyvállalatok olyan konstrukciókat ajánlanak fel alkalmazottaiknak, hogy egy önkéntes kasszába utalják át a járulékokat, amelyben a vállalatnak is részesedése van. Ezt beruházásra tudják fordítani, azaz a magán-nyugdíjpénztári rendszerrel szemben a cég jobban tudja kamatoztatni saját befizetéseit, miközben a munkavállaló magasabb nyugdíjra számíthat.
Problémás a bankadó hosszabbítása
- A kormány visszavonta korábbi ígéretét és mégsem csökkenti egységesen 10 százalékra a társasági adót és meghosszabbítja a pénzintézeti különadót. Ez mennyire vetheti vissza a magyar versenyképességet?
- Eleve nem tartottam nagy előnynek a 10 százalékos kulcsot, mert egyrészt a nyereséget könnyen lehet máshogy könyvelni és így kibújni a magasabb kulcs alól, másrészt a 19 százalék sem nagyon magas. Ezt a pénzt viszont az államadósság csökkentésére fordítja a kabinet, amivel többet nyerhetünk, mint az egységes kulccsal. A bankadót viszont már problémásabbnak tartom, bár a 90 milliárd forint nem kimondottan magas.
- Miképpen reagálhat a munkapiac arra, hogy 15 évre csökkentik a tankötelezettséget?
- A kormány eredeti szándéka érthető, azaz hogy az iskolák megszabadulhassanak azoktól a tanulóktól, akik már számos alkalommal kényszerültek évismétlésre, de eddig nem lehetett őket eltanácsolni. Azonban kérdéses, hogy ők szakképzettség nélkül mire mennek a munkaerőpiacon.
- A felsőoktatás átalakításáról is nap mint nap újabb és újabb híreket lehet hallani. Mennyire támogatja a létszámcsökkentési terveket?
- Ez a probléma is visszavezethető a "menekülőutakhoz": a munkanélküli fiatalokat inkább a felsőoktatásba irányították át, hiszen addig sem terhelik a munkapiacot. Mára azonban már ott tartunk, hogy szinte annyi hallgatót vesznek fel egy évben, mint ahány gyermek születik. Ez túlzsúfoltságot és alacsony színvonalat okoz. Olyan támogatási rendszert pártolnék, amelyik csak az ország 10-12 fő intézményét támogatja. A többi főiskola, egyetem a piacról lesz kénytelen megoldani a finanszírozást, vagy átalakulhat szakképzési központtá. A felpuhulás azonban itt is fenyegető, hiszen sok kormánypárti képviselő számos vidéki, főiskolával rendelkező városból érkezett és ezen intézmények lobbija is erős.
Valós helyzetértékelés született
- Az egészségügy reformja kapcsán is sok még a tisztázatlan kérdés, ám félő, hogy a gyógyszerkassza átalakítása a fogyasztókat és a gyógyszercégeket terheli majd.
- Az tény, hogy a 360 milliárd forintos kasszához képest a 120 milliárdos megtakarítási szándék magasnak mondható. A kormány viszont a gyógyszerkereskedelmi szektort célozza meg, és nem a termelőket vagy a vásárlókat akarja tovább terhelni.
- A reformcsomag részletei még nem ismertek, a kormány júliusra vagy jövőre ígéri ezeknek a kidolgozását. Ez nem időhúzás?
- Az mindenképp pozitívum, hogy a kormány 10 hónap után tényleg arról beszél, amiről kell, valós a helyzetértékelés és vannak tervek. Eddig ugyanis azt hallottuk, hogy az adócsökkentés fellendülést hoz és a 4-6 százalékos növekedés lehetővé teszi a válságadók kivezetését és kiegyensúlyozottá válik a költségvetés. Ez egy hibás gondolat volt.
A mostani terv négy sarokszámra épül: 65 százalékos GDP-arányos államadósság 2014-re, 1,9 százalékra csökkenő deficit, évi csaknem 900 milliárdos megtakarítás és az újraelosztási arány 3-4 százalékpontos csökkentése. Ezek nagyon ambiciózus és jó tervek, ugyanakkor reálisak is. Negatívum viszont, hogy nincsenek részletesen kidolgozott lépések, ám úgy tűnik, hogy némi késlekedéssel ugyan, de a helyes irányba indulunk el. Majd meglátjuk, hogy a kompromisszumok és a finomhangolás után milyen változások történnek. A siker túlnyomórészt ugyanis ezektől függ: milyen lesz a végrehajtás és a kormány mennyire eltökélt. Ugyanis sok csoportnak nem állnak érdekében a módosítások, kérdés, hogy mennyire lesz képes csillapítani a kabinet a társadalmi feszültségeket.
