Szakértők szerint mindenképp korszakalkotó az, amit az Orbán-kormány az adózás terén elért a tavaly áprilisi választások óta. Az persze más kérdés, hogy milyen korszakról van szó. Jóllehet utolsóként, de hazánk is bevezette az egykulcsos adórendszert - egy kvázi nulla kulccsal évi 900 ezer forint jövedelemig -, amelynek kulcsa szándékoltan politikai okok miatt lett 16 százalék, így biztosítva a legalacsonyabb kulcsot a régióban. Ez a 2013-tól tízszázalékos társasági adóval - addig ez progresszív marad, tíz- és 19 százalékos kulcsokkal - valóban a legversenyképesebb kulcsot alkalmazó modell.
Szintén radikális változást jelent, hogy a rendszer deklaráltan támogatja azokat a családokat, ahol legalább három gyereket nevelnek. Korábban is volt ugyan ilyen típusú adókedvezmény, ám az jövedelemkorláthoz volt kötve, vagyis túl sok adót nem hagytak az érintetteknél.
A rendszer nehézkességét mutatja, hogy egyes elemeket nem sikerült kiradírozni. Így a szuperbruttó, amely jelentősen megbonyolítja még a legegyszerűbb adóbevallás elkészítését is, csak három év után, 2013-ban tűnik el. Emellett a természetbeni juttatás mint kategória megszűnt ugyan, s helyét egy valódi, akár a teljesítményhez is igazítható motivációs rendszer vette át, ám az egyes elemek semmit sem egyszerűsödtek és a differenciált adóztatás is megmaradt. A kedvezmények esetében sem következett be reform értékű változás, az egyes, helyenként értelmetlen kivételek nem szűntek meg.
