Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Magyarországon mindössze a GDP alig több mint egy százalékát teszi ki a kutatás-fejlesztésre (k+f) fordított költés, ráadásul az arány évek óta keveset változott. Szintén tendencia, hogy a költést elsősorban a céges befizetések oldaláról kellene növelni - most az állami és a céges hozzájárulás nagyjából fele-fele arányú. Kérdés, ezt hogyan lehetne megoldani - az előző évek tapasztalataiból kiderül, hogyan nem orvosolható a probléma. Tény, hogy Magyarországon több vállalat is jelentős k+f költést mutat ki - a gyógyszergyárak mellett megemlítendő az Audi, amely még egy adótörvény-módosítást is elért a k+f költések leírhatóságával kapcsolatban. Ám a cél az lenne, hogy minél több vállalkozás legyen innovatív.
A magyarországi kkv-szektor egyik legnagyobb problémája ugyanakkor pillanatnyilag a túlélés, nem pedig az, hogy innováljanak. Egyáltalán nem mindegy ugyanakkor, hogy mi áll ennek hátterében. Sok esetben ugyanis nem csak a piaci működésük alapján kerülnek a vállalkozások nehéz helyzetbe, általános jelenség, hogy a magyarországi kkv-k működtetése egyáltalán nem "cégszerű". A kis betéti társaságok, kényszervállalkozások valószínűleg egyáltalán nem rendelkeznek olyan tulajdonságokkal az adószámon és bevallási kötelezettségen kívül, mint az "igazi" vállalatok, azonban egy nagyjából százezerre tehető céges körnek volna lehetősége arra, hogy ellesse és hasznosíthassa az úgynevezett legjobb gyakorlatokat.
Az utóbbinál főként a vállalatvezetés alapvető követelményeire kell gondolni, vagyis a cég legyen transzparens, legyenek közép- és hosszú távú céljai és legyen fenntartható a működése. Szakértők ugyanis arra hívják fel a figyelmet, hogy amennyiben egy közepes méretű vállalkozás azt a döntést hozza, hogy trükkökkel, ügyeskedésekkel eltitkolja valós bevételeit, veszteséget vagy nullszaldót mutat ki éveken keresztül, csak azért, hogy az így megspórolt adót a tulajdonosok magáncélra tudják költeni, sosem fog például befektetőt találni. Hiába stabil a cég, ha a könyvek nem ezt mutatják. Hiába vannak egy ilyen társaságnak innovatív elképzelései, ehhez nem nyerhet el forrást - például a kockázati tőketársaságoknál -, hiszen az eredményei alapján nem megbízható. Az szintén nem segít, hogy egy leendő befektető, stratégia híján, nem látja biztosítottnak invesztícióját.
Emellett fontos tudni, hogy az innováció kategóriába egy sor olyan elem is beletartozhat, amelyet ma nem sorolnak oda a vállalkozások. Ez ugyanis nemcsak egy új termék kifejlesztését jelenti, hanem adott esetben a gyártási folyamat hatékonyabbá tételét vagy akár a cégműködés átalakítását is. Vagyis ahhoz is tudatosan kell megközelíteni a kérdést, hogy egyáltalán felismerjék magát az innovációt. Az ilyen típusú sikertelenséget jól mutatja, hogy jóllehet a magyar adórendszerben több elem is található, amely az innovációhoz kedvezményt kapcsol, ezt elvétve veszik igénybe a cégek. Többek között ez az oka annak, hogy az uniós forrásokon alapuló pályázati rendszer nem igazán alkalmas műfaj az innovációs tevékenység felgyorsítására, ösztönzésére. Az állami támogatási rendszer eddig inkább innovációs klaszterek, kutatóközpontok létrehozását ösztönözte. Ezért olyan támogatási politika lehet üdvös, amely az innováció hasznosítására irányul - véli Saád Tamás, az AAM Vezetői Informatikai Tanácsadó Zrt. üzletágvezetője.
