Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A kormány várhatóan február második felében áll elő azokkal a reformjavaslatokkal, amelyektől a piaci elemzők a magyar államháztartási folyamatok fenntarthatóságát remélik a válságadók kivezetése után. Orbán Viktor kormányfő szavai szerint a kiadáscsökkentő lépések egy része az állami nyugdíjkiadásokat érintené, ezzel kapcsolatban több elvárást is megfogalmazott. Ezek szerint a nyugdíjalap kiadási és bevételi oldalának egyensúlyban kell lennie, úgy, hogy ne legyen szükség nagyobb költségvetési transzferre. Az idén például a magánpénztárak államosításából az államhoz kerülő 540 milliárd forintot fordítják a nyugdíjalap kiadásaira - igaz, idén a kormány egyetlen fillért sem fizet a fegyveres testületek szolgálati nyugdíjának a járulékára, vagyis a költségvetés terheit csökkentették ily módon.
Elképzelhető a kiadások akár 20-25 százalékos csökkentése is, de ettől rövid távon nem szabad megtakarításokat várni - hívták fel a figyelmet a Napi Gazdaságnak nyilatkozó nyugdíj-biztosítási szakértők. Az alapból hiányzó 500 milliárd forint ugyanis nem teremthető elő a mostani nyugdíjak csökkentéséből - nincs az az alkotmányos környezet, ahol ez törvényesen megvalósítható lenne. Elképzelhető a nyugdíjemelési szabályok további szigorítása - amit már a Bajnai-kormány meglépett -, ám ez is csak hosszabb távon hozhat megtakarításokat, mint ahogy a nyugdíjba vonulók ellátásának csökkentése is. A kormányfő által megfogalmazott cél elérése tehát több évet igényel és akkor is külön vizsgálandó, hogy a nyugdíjalapban elért megtakarítás milyen társadalmi feszültségekkel jár, illetve milyen kiadási kényszert generál az államháztartás más területén. A mérleg másik oldalán a bevételek növelése állna - ehhez viszont új munkahelyekre és sokkal kedvezőbb demográfiai folyamatokra lenne szükség, ám azok a generációk húsz évvel ezelőtt már meg sem születtek, amelyeknek a munkába állása nyomán a következő években nőhetne a járulékbevétel.
A miniszterelnök másik elvárása szerint csak a tényleges korhatár elérésekor lehetne nyugdíjba menni; az elmúlt években a rugalmas szabályozás miatt a munkavállalók átlag 57-58 éves korukban vonultak vissza, szemben a 62 éves korhatárral. A Bajnai-kormány azonban már itt is lépett, ezen a területen már nincs komoly mozgástér. Sőt, miután a parlament döntött a nyugdíjkorhatár 65 évre emeléséről (ez az 1956 után születetteket érinti először teljes mértékben), szakértők szerint társadalompolitikai megfontolásokból éppenséggel a rugalmas korhatár fenntartása lenne indokolt.
A szakértők számára sokszor követhetetlen a Fidesz nyugdíjpolitikája, szerintük leginkább arra volna szükség, hogy a kormánypártok előálljanak egy véglegesnek tekinthető nyugdíjkoncepcióval. A Fidesz most a pénzügyi szempontokat helyezi előtérbe, holott az előző kormányok itt már sok lehetséges intézkedést megtettek a 13. havi nyugdíj megszüntetésével vagy a korhatár-szigorítással. A mostani kormány volt viszont az, amelyik decemberben törvénybe iktatta, hogy a nők 40 év szolgálati idővel életkoruktól függetlenül nyugdíjba mehetnek, vagyis épp ez a vezetés mutatott rá, hogy lehetnek olyan társadalompolitikai célok, amelyek a pénzügyi szempontok elé helyezendők.
Az Orbán-kormány által most felszámolt nyugdíjrendszer állami pillére a szocialista kormányok reformjai után mintegy 20 éven keresztül fenntartható lett volna, ezalatt el lehetett volna végezni a 2030 utáni nyugdíjrendszerrel kapcsolatos munkákat. A magán-nyugdíjpénztári pillér felszámolása után a kormánynak elő kell állnia a saját javaslataival: a nyugdíjrendszer a következő 15-20 évben még túlsúllyal az állami alapra kell hogy épüljön, de emellett kiépülhet az az öngondoskodáson alapuló második pillér, amely később tehermentesítheti az állami nyugdíjalapot.
