Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
- Hogyan ítéli meg a magyar gazdaság korrupciós kockázatait, miként változott ez az elmúlt években?
- Magyarország az elmúlt négy-öt évben a korrupciós kockázatokat nézve olyan mélyre jutott, ami korábban elképzelhetetlen volt nekünk kutatóknak is. Ebben a gazdasági válság mellett az államigazgatás dezintegrációja is komoly szerepet játszott - ami viszont a politikai változásoktól való félelem következménye volt. Két-három éve tudható volt, hogy a korábbi politikai többség elveszti hatalmát, ezért az államigazgatás vezetői nem is akartak döntéseket hozni. Ma már oda jutottunk, hogy hivatali eljárások nem működnek, a hivatalok nem reagálnak megkeresésekre vagy épp a megítélt támogatásokat ilyen-olyan indokokra hivatkozva nem fizetik ki. Ezen jelenségek korábban is tetten érhetőek voltak a magyar államigazgatásban, az elmúlt években azonban jelentősen elszaporodtak.
- Milyen konkrét ügyekkel tudná az említett "mélységet" alátámasztani?
- Közismert történetekről van szó, elég, ha csak a budapesti négyes metróra gondolunk - a mai napig nem tudni, mikor fog az első szerelvény elindulni. A metrószerelvényeket gyártó Alstom kocsijai futnak a londoni és a New York-i metróban - oda tudtak olyan minőségben szállítani, ami ott megfelelt. Ez a cég gyártja az Eurostar- és TGV-szerelvényeket, világszínvonalon - valamiért csak a magyar hatóságok által állított feltételeken buknak el. Felmerül az emberben, hogy a cég valóban nem tud Pestre megfelelő szerelvényeket szállítani, vagy valami szabályozási kudarc, esetleg korrupciós ügy húzódik meg a háttérben.
Hasonló eset a Margit híd felújítása, ami 32 milliárd forintba kerül. Ma egy kilométernyi autópályát egy-három milliárdból fel lehet építeni. A Margit híd 600 méter, de számoljunk úgy, mint ha egy kilométer lenne és számoljunk hárommilliárd forinttal. Mivel nem építésről, hanem bonyolultabb munkáról, felújításról van szó, indokolt lehet a négyszeres szorzó, de ez még mindig csak 12 milliárd forint - vagyis húszmilliárddal nem tudunk elszámolni. Három-négy ügyből összejön ötvenmilliárd forintnyi közpénz.
- A vállalkozások magatartását mennyiben befolyásolják ezek a folyamatok?
- Vannak arra utaló jelek, hogy új, a korrupciót elutasító kultúra kezd kialakulni a magánszférában - a változásra komoly igény van. Csak a vállalkozások egy része haszonélvezője a korrupciónak, a többséget ez a helyzet bosszantja. Egyre gyakrabban találkozunk azzal, hogy a cégvezetők komolyan gondolják a társadalmi felelősségvállalást és a következő évi mérlegüknél előbbre tekintenek. Döntéseiket nem csak az befolyásolja, hogy cégük jól járjon, hanem az is, hogy abból haszna származzon környezetüknek és az országnak is.
- A kormány a nyilatkozatok szerint elkötelezett a korrupció elleni harc mellett. Várható ettől látványos eredmény?
- A kormányzat a könnyebb irányba mozdul el, amikor az ítéletek szigorításáról, a nyomozó testületek megerősítéséről dönt. Ha csak ezeknél a lépéseknél marad, akkor drága és korszerűtlen válaszokat ad a kihívásokra. A korrupció melegágya a rossz szabályozás. A korrupció létrejötte és elterjedése ugyanis elsősorban szabályozási kudarcokkal függ össze. A legjobb antikorrupciós politika a törvények, jogszabályok megfelelő előkészítése, a várható hatások, hasznok és kockázatok felmérése, illetve ezen hatástanulmányok auditáltatása független intézményekkel. A politikai döntések még sokszor a politikusok úgymond saját tapasztalataira épülnek, anélkül, hogy ismernék a valós helyzetet és döntéseik várható következményeit. Ha a döntések nincsenek előkészítve, ha ad hoc módon intézkednek, akkor ez a helyzet megágyaz a korrupciós tranzakcióknak. Erre a legjobb példa a fővárosi parkolás ellenőrzése, ahol mindennapos a korrupció. Ennek az ellentettje a sztrádamatricák használatának kontrollja. Utóbbi esetben senkinek sem jutna eszébe a korrupció, mert technikailag kizárt.
- Milyen kutatási projekten dolgoznak a Korrupciókutató Központban?
- Most folyik egy, a közbeszerzési döntésekkel kapcsolatos kutatásunk előkészítése: a tervek szerint először is adatmentési céllal - hogy ezek ne vesszenek el az utókor számára - feldolgoznánk az elmúlt két évtized közbeszerzési adatait. Ezekről ugyanis nem létezik egységes, bárki számára elérhető és matematikai-statisztikai elemzésre alkalmas adatbázis. Bizonyos évekről van adat az interneten, más évekről helyi számítógépes adatbázisok és irattári adatok lelhetők csak fel.
Ezen adatbázis alapján elemezni lehetne az elmúlt húsz év közbeszerzési döntéseinek részleteit: fel lehetne tárni azokat a cégcsoportokat, amelyek gyakorlatilag a közbeszerzési piacra specializálódtak. Megállapítható volna, ők hogyan teljesítettek más, piaci versenyben részt vevő cégekkel összehasonlítva. Arra is választ keresnénk, miként változik a közbeszerzésen nyertes cégek összetétele politikai ciklusonként. Az összesített adatokból következtetni lehetne az elmúlt húsz évet jellemző korrupciós tranzakciókra, és arra is, mely intézmények vagy önkormányzatok lehettek a legfertőzöttebbek. Jelenleg a kutatás előkészítésénél tartunk és támogatókat is keresünk.
