A vadászok szerint a büntető törvénykönyv módosítása, az orvvadászat önálló tényállássá tétele és az egyes módszerek - a hurkolás, a csapdázás, a fegyverhasználat - szigorú szankcionálása, továbbá az orvvadászathoz használt eszközök lefoglalásának engedélyezése a visszatartó hatás révén esetleg segíthetne a vadorzók elleni harcban. Jelenleg ugyanis, ha sikerül is a rendőrségnek elfognia az orvvadászokat, többnyire szabálysértési eljáráson foglalkoznak az üggyel, a vadfeldolgozók által adott húsfelvásárlási árakkal számolva az elejtett állatok értékét. Egy húszkilós őz legfeljebb 15-20 ezer forint e logika szerint, és legfeljebb pénzbírságra számíthatnak az elkövetők. Ez a Btk. legutóbbi, szabálysértési eljárásokkal kapcsolatos módosítását követően változott némiképp, elzárás is lehet belőle, de a probléma így is megoldatlan.
Az engedély nélküli fegyverhasználat vagy az állatkínzás súlyosbító tényező, azonban ezt nehéz bizonyítani. A legnagyobb problémát az okozza, hogy szinte lehetetlen tetten érni a vadorzókat - a megyei vadászkamarák tapasztalatai szerint évi 30-40 eset kerül egyáltalán a rendőrség látókörébe. A technika fejlődésével már a módszerek is kifinomulttá váltak, az elsősorban a húsmennyiségre utazó vadorzók az illegális fakitermelőkhöz hasonlóan csapatokban járnak. Gyakran az első autóban utazók kilövik a vadakat, rögzítik és továbbítják a gps-koordinátákat, majd megállás nélkül továbbhajtanak. A következő autóban ülők pedig egyszerűen csak összeszedik a tetemeket. Még ha ez utóbbiakat meg is állítják a rendőrök, fegyver nélkül könnyedén mondhatják, hogy csak találták a vadakat és be akarták szolgáltatni a vadásztársaságnak.
