A magyar versenyképesség - a kilencvenes évek második felére jellemző jelentős javulása után - a 2000-es években gyengült, a régiós versenytársaink behozták lemaradásukat - mondta Oblath Gábor, az MTA Közgazdaságtudományi Intézete és a Költségvetési Tanács tagja. A Kopint Alapítvány tanulmánya elsősorban a magyar és a régiós nemzetek versenyképességének alakulását vizsgálta a 2000-es évek végéig. A versenyképesség gyengülése azonban nem jelenthető ki egyértelműen, ez attól is függ, hogy milyen megvilágításban vizsgáljuk a kérdést - fogalmazott Oblath. A kilencvenes évek közepén végrehajtott makrogazdasági stabilizáció nyomán felfutó tőkebeáramlás jelentős mértékben hozzájárult a javuláshoz. Emiatt a magyar gazdaság "koraéretté" vált, azaz a kivitel szerkezete az általános fejlettséghez képest előreszaladt. Ennek főbb jelei a feldolgozóiparba érkező FDI jelentős aránya, a magas technológiát megtestesítő termékek számottevő részesedése és a nemzetközi összehasonlításban magas egységértékindexek, melyek nyomán nagyot javult a cserearány. Így a kétezres évek elejének romlása egyfajta korrekcióként is értelmezhető. A cserearányok valamennyi viszonylatban romlásnak indultak, de a volumenváltozás javított az árakból fakadó versenyképesség-veszteségen. A régi uniós tagállamokkal folytatott kereskedelem ugyan visszaszorult az előző egy évtizedben, de az egész uniót vizsgálva nem jelenthető ki, hogy romlott volna Magyarország versenyképessége. A csatlakozással a kelet-közép-európai nemzetekkel folytatott kereskedelem relatív volumenbővülése nem maradt el a többi környező országéhoz képest, továbbá az unión kívüli nemzetekkel való forgalom is bővült. A versenyképesség intézményi-környezeti összetevőit vizsgálva viszont egyértelműnek tűnik a kép: a 2000-ig tartó egyértelmű pozíciójavulást ezt követően határozott romlás követte - mondta Oblath.
Ádám János