Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
- Milyen megfontolások vezettek a felsőoktatási intézmények új vagyonkezelési konstrukciójának kialakításához?
- A Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács a felsőoktatási intézményekkel kötött új típusú szerződésekkel a nemzeti vagyonnal való felelős gazdálkodás feltételeit kívánta tovább erősíteni. Az egyetemi, főiskolai vagyon is a nemzet vagyonának a része. Az új szerződésekkel ezek az intézmények több szabadságot, ugyanakkor több felelősséget is kaptak a kezelésükbe adott vagyon hasznosításához és gyarapításához. Ez a lényege az új konstrukciónak, amiből az országnak, az egyetemeknek, főiskoláknak és a hallgatóknak is előnyük származik.
Alapvetően két fő irányelvet tartottunk szem előtt az új konstrukció kialakításakor: a törvényi kötelezettségeknek való megfelelést, illetve a rugalmas ügymenet megvalósítását a megfelelő tulajdonosi ellenőrzés mellett.
Az MNV Zrt.-nek alapvető törvényi kötelezettsége volt egyik korábbi elődszervezete, a Kincstári Vagyoni Igazgatóság által kötött vagyonkezelői szerződések módosítása. Az egyetemekkel, főiskolákkal folytatott tárgyalások során körvonalazódtak bizonyos reális és teljesíthető igények, amelyek gazdálkodási szempontból nagyobb mozgásteret biztosítanak a felsőoktatási intézmények számára. A vagyongazdálkodás egyik legfontosabb célja a hatékonyság növelése, ebből következett, hogy ezek az állami intézmények nagyobb autonómiát kapjanak a rájuk bízott vagyon kezelésében.
Az új vagyonkezelési szerződések életbelépésének folyamatát segítette, hogy időközben a felsőoktatási törvény is módosult, amelyben már ezeket a megfogalmazott igényeket is rögzítették.
Ez az új konstrukció a tanács által elvárt gyakorlati elvek mentén valósult meg: a felsőoktatási intézmények gazdálkodásukhoz nagyobb önállóságot kaptak úgy, hogy közben az állam is garantált biztonságban tudhatja a vagyont.
- Milyen előnyöket biztosítanak az új vagyonkezelési szerződések az állam, illetve a felsőoktatási intézmények számára?
- A felsőoktatási intézmények a vagyonkezelésükben lévő ingatlanokat maguk hasznosíthatják, szigorú garanciális feltételek mellett akár értékesíthetik is. Ezt a törvényben, illetve a vagyonkezelői szerződésben rögzített szabályok mentén tehetik meg. Az új rendszer legnagyobb előnye, hogy az átfutási idő a töredékére csökken. Ennek köszönhetően a felsőoktatási intézmények a döntésük meghozatalától számítva rövidebb időn belül juthatnak hozzá a fejlesztésekhez szükséges forrásokhoz. Érdemes kiemelni, hogy egy új elem is beépült a rendszerbe: az állami ingatlanvagyon hasznosításának teljes körű autonómiája, ami lehetővé teszi az intézmények számára, hogy ingatlanjaikat külön hozzájárulási procedúra nélkül adhassák bérbe.
Az állam számára jelentős előrelépés, hogy a szerződések előírják: az állam tulajdonában lévő ingatlanoknak az állagát meg kell őrizni.
- Vannak esetleg már most látható olyan hátrányok, amelyeket orvosolni kell?
- Szakmai meglátásom szerint egy átgondolt, kiforrott vagyonkezelői szerződés született, amelyet módosítani nem kell, de természetesen figyelemmel kísérjük a folyamatokat, és ha úgy látjuk, hogy a célszerű működés megköveteli, időben megtesszük a szükséges kiigazításokat.
- Segítheti az új rendszer az egyetemek, főiskolák fejlődését, gyarapodását is, vagy inkább csak a jelenlegi gazdálkodási szint fenntarthatóságát szolgálja?
- A Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács szemléletének középpontjában a nemzeti vagyon hatékony kezelése és lehetőleg gyarapítása áll. Ezzel összhangban a felsőoktatásban bevezetésre kerülő új vagyonkezelői konstrukcióval az egyetemek és főiskolák egy olyan eszköztárhoz jutnak, amely nem a napi működést, hanem a fejlődést, a gyarapodást hivatott elősegíteni. A napi működésre, a jelenlegi szint fenntartására az állami normatív hozzájárulás biztosít fedezetet. A vagyontanáccsal aláírt szerződés értelmében a felsőoktatási intézmények az ingatlanvagyonukat csak és kizárólag fejlesztések megvalósítása érdekében értékesíthetik, magyarul, a befolyt vételárat a jövő felsőoktatásába kell "befektetniük".
- Köztudott, hogy a gyakorlati felsőoktatásban a szükséges eszközpark hiányos és nem mindig megfelelő minőségű. Segíthet bármit ennek a problémának a megoldásában az új szerződéses rendszer?
- Az új szerződéses rendszer közvetlenül ebben nem nyújt segítséget. Ugyanakkor az egyes intézmények döntik el, hogy a fejlesztések forrását az ingatlanvagyon hasznosításából valósítják-e meg. Tehát az új szerződéses keretek megteremtik az elvi lehetőségét annak is, hogy az intézmények az eszközparkok fejlesztésével saját döntésük alapján akár a gyakorlati oktatásba ruházzanak be.
- Mekkora lesz az a vagyontömeg, ami felett ezek a felsőoktatási intézmények a szerződések aláírását követően rendelkeznek?
- Az állami felsőoktatási intézmények bruttó állóeszköz-állománya a 2008. évi költségvetési beszámolók alapján 513 milliárd forint. Intézményi szinten nagy a kezelt vagyon szórása, ugyanis a zöme néhány felsőoktatási intézménynél összpontosul. A felsőoktatási intézményekre rábízott állami vagyon több mint 70 százalékát hét intézmény kezeli. Jelentős vagyonnal az orvosképzést folytató felsőoktatási intézmények rendelkeznek. 50 milliárd forintnál nagyobb eszközállománnyal öt egyetem, az orvosképzést folytató négy egyetem (DE, SZTE, PTE, SE) és az ELTE rendelkezik. 36 milliárd forint eszközállománnyal működik a BMGE. Lényegesen kisebb vagyont, bruttó 10-17 milliárd forint értékűt kezel nyolc egyetem és főiskola, a többi 13 intézmény eszközállománya 10 milliárd forint alatt van.
- Milyen biztosítékokat tudott az Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács beépíteni a szerződésekbe, amivel szavatolni tudja a kezelésbe adott állami vagyon hosszú távú biztonságát?
- A törvény és a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács által aláírt vagyonkezelési szerződés előírja, hogy a felsőoktatási intézmények kizárólag fejlesztésre, beruházásra hasznosíthatják az állami ingatlan értékéből befolyó összeget. Például egy eladott ingatlan értékét nem költhetik el rezsire. Az értékesítés bevételei nem fordíthatók működésre, csak fejlesztésre és helyreállításra, és semmiképpen sem csökkenhet a felsőoktatási intézmények vagyona. Az egyik legerőteljesebb biztosíték, hogy ha adott esetben mégsem valósulna meg egy beruházás, fejlesztés, akkor az állami vagyon értékesítéséből befolyt pénzt az egyetemnek be kell fizetnie az államkasszába.
A vagyontanács és az egyetemek, főiskolák által közösen kidolgozott új szerződéses konstrukció szerint az intézmények a rájuk bízott állami vagyon állagának megóvása, gyarapítása érdekében intézményfejlesztési terveket készítenek, amelynek keretében ellátják fejlesztési feladataikat, beruházásokat indítanak. Ezenfelül az ingatlanértékesítés pontos feltételei törvényi szinten vannak rögzítve. A jövőben a felsőoktatási intézményeknek nem kell külön engedélyt kérniük az MNV Zrt.-től ahhoz, hogy például bérbe adják az ingatlanjaikat vagy értékesítsék a vagyonuk egy részét, csupán bejelentési kötelezettségük lesz, természetesen szigorú szabályok betartása mellett. De az értékesítéshez a fenntartótól ezután is be kell kérni a megfelelő engedélyeket.
- A szerződés értelmében az egyetemek szabadon értékesíthetik a használatukban lévő állami vagyont? Amennyiben igen, akkor milyen megszorítások vonatkoznak rájuk?
- Bizonyos szigorú feltételek mellett igen, de csakis az intézményfejlesztési tervben meghatározott fejlesztésre, felújításra, beruházásra használhatják fel a befolyt vételárat. Ha ez nem így történik, akkor a vételár nem maradhat az intézménynél. Az intézményeknek is az az érdekük, hogy az eseteges értékesítésből befolyt összeget fejlesztésre, vagyis vagyongyarapításra fordítsák. Vagyis felélés, vagyonvesztés nem következhet be. Tehát az új szabályrendszer szerint a működéséhez nem feltétlenül szükséges vagyonelemet a felsőoktatási intézmények bizonyos meghatározott cél elérése érdekében, erős biztosítékrendszer mellett részben akár értékesíthetik is. Ehhez szükség van az intézményt fenntartó miniszter engedélyére, és be kell tartani a vagyontörvényben, illetve a vagyontörvény végrehajtási rendeletében lévő versenyeztetési szabályokat. További garanciát jelent, hogy a területileg illetékes önkormányzatnak elővásárlási joga van az egyes vagyonelemekre.
- Lehet vagy érdemes más vagyonelemek, intézmények esetén is alkalmazni ezt a vagyonkezelési modellt? Ha igen, melyek ezek, és van kilátás hasonló megállapodásra?
- A konstrukció előkészítése során fontos tényező volt, hogy a felsőoktatásról szóló 2005-ben elfogadott törvény egyik alapelvként rögzítette a felsőoktatási intézmények gazdasági autonómiáját. Ilyen széles körű autonómiát más vagyonkezelők esetében a magyar jogrendben nem fogalmaztak meg, ezért az így kialakított egyedi modell további adaptálása nincs napirenden. A nemzeti vagyon megőrzése és gyarapítása más intézménytípusoknál a meglévő gazdálkodási modell szerint oldható meg a legbiztonságosabban.
