Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A luxusadó után az Alkotmánybíróság elfogadhatatlannak találta a nagy értékű vagyontárgyakat terhelő adó keretén belül meghatározott ingatlanadót is. A testület gyakorlatához képest rohamtempóban tárgyalta a kérdést, és ígéretéhez híven az első adóbevallási határidő, vagyis február 25. előtt meghozta határozatát.
A luxusadó esetében az volt a kifogása az AB-nek, hogy ott a megállapított, számított ingatlanértéket nem tudták vitatni a tulajdonosok, hiszen ott a törvény mellékletében szereplő számított értékbesorolás eleve deklarált egy értéket. A kormány ezt követően ahelyett, hogy a luxusadótörvényt módosította volna, írt egy újat. Ebben szakított a számított érték kalkulálásával - jóllehet egyfajta támpontként a törvény mellékletében szerepelt egy ilyen mankó -, helyette a forgalmi értéket adta meg az adó alapjának.
Az indoklás szerint nem az volt a probléma a törvénnyel, hogy az állam meg kívánta adóztatni a vagyont - ez egyébként helyi adóként évtizedek óta működik is. Építményadót lakás után 406, nem lakás után 749, telek után 445 önkormányzat vetett ki. A probléma sokkal inkább abban gyökerezett, ahogyan az adóalapot meg kellett volna állapítani, az adót meg kellett volna fizetni és ahogyan a kockázatokat vállalni kellett volna.
A törvény szerint ugyanis az adót nem kivetéses rendszerben, hanem önbevallással kellett volna bevallani. Ez az AB szerint irreális kötelezettség, hiszen míg a jövedelemadó esetében egzakt adatok állnak rendelkezésre arról, hogy mekkora és milyen típusú jövedelem után milyen adót kell fizetni, addig a vagyonadó esetében csak szakértői becsléssel kalkulálható ki az adóalap.
Ez még mindig nem lenne óriási probléma. A visszterhes vagyonátruházási illetékek kiszabásánál is vitathatja az adóhatóság a megállapított ingatlanértéket, itt azonban csak akkor szankcionál, ha a két érték közötti eltérés meghaladja az 50 százalékot. A vagyonadó esetében ezzel szemben a tűréshatár mindössze tíz százalék, holott egy ingatlan értékbecslésénél - attól függően, hogy azt például biztosító, hitelintézet vagy ingatlanos cég nézi meg - 30-40 százalékos eltérés is adódhat.
Az sem segít érdemben az AB szerint, hogy az adóhatóság rendelkezésre bocsátott egy ingatlanérték-kalkulátort, amely az illetékadatok alapján nyújt tájékoztatást a hozzávetőleges forgalmi értékről. Egyrészt senki sem kötelezhető arra, hogy használja ezt a rendszert, szögezi le a határozat. Másrészt - és talán ez a fajsúlyosabb - a törvény megnyugtató garanciát nem ad arra az esetre, ha az APEH téves adatot hoz ki. Ha egy tényleges értékbecslés során ugyanis drágábbnak ítéli az APEH az ingatlant, mint a korábban becsült érték, minden következmény a magánszemélyt terheli. Vagyis ha az értékkülönbözet meghaladja a tíz százalékot, akkor mulasztási bírságot és adóbírságot is fizetni kell.
Az AB összegzése szerint: a bizonytalan összegű forgalmi értéken alapuló, önadózással megállapítandó adó fizetésére vonatkozó kötelezettség, vagyis egy eleve vitatható összeg adóalapként való feltüntetésére kényszerítő adóbevallás-benyújtási, illetve az ezen nyugvó adófizetési kötelezettség, s különösen e kötelezettségek teljesítésének szankcionálása jogbizonytalanságot teremt.
