Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az ÉVOSZ becslései szerint 2006 óta 400-500 milliárd forintra duzzadt a lánctartozás volumene, az összeg az utóbbi másfél évben jelentősen növekedett. A lánctarozások felszámolására 2007-ben már történt egy a szakmát meglehetősen megosztó próbálkozás, amikor is 2007 júliusában a Ptk. 402. paragrafusának módosításában kimondták: a vállalkozót "a megrendelő tulajdonát képező, a szerződés szerinti munkák végzésére szolgáló ingatlanon - díjkövetelése erejéig - jelzálogjog illeti meg", amíg a számlája ellenértéke ki nem egyenlíttetik. A módosítás hatékonyságát vitatók szerint ez éppen a lánctartozás ellen nem hatékony intézkedés, ugyanis a keletkezésében rendszerint nem a megbízó szerepe a döntő. A lánctartozás ugyanis többnyire úgy kezdődik, hogy a nagy verseny miatt irreális áron szerződő generálkivitelező nem fizeti ki az alvállalkozóit, amelyek aztán saját alvállalkozóikkal szemben válnak fizetésképtelenné. Ebben az államnak komoly szerepe van, ugyanis sokszor olyan árat szab meg vagy fogad el, amelyen gyakorlatilag lehetetlen megvalósítani az adott munkát.
Újabb próbálkozás a lánctartozás felszámolására a biztos kéz program, amelynek lényege, hogy az építkezéseknél megjelenő építtetői fedezetkezelő rendelkezik a pénzügyi források felett és végzi a kifizetéseket. A javaslat szerint minden alvállalkozót bejegyeznek az építési naplóba, a teljesítést a fedezetkezelővel együttműködő műszaki ellenőr igazolja, a fedezetkezelő pedig kifizeti a járandóságot. Először az alvállalkozókat fizetnék ki, vagyis akik a munkát végzik. Ha az egy szinttel felette lévő alvállalkozó vagy a fővállalkozó vitatja a teljesítést, akkor a fedezetkezelő addig nem fizethet, amíg meg nem állapodnak az érintettek. A fedezetkezelőt az állami, illetve uniós beruházásoknál 90 millió, a magánberuházásoknál 1,5 milliárd forint feletti projekteknél kell kötelezően alkalmazni, éppen ezért a program nem a valós piaci képet tükrözi - állítják az ellenzői. Magyarországon az építőipari beruházások döntő többsége magánfinanszírozásból valósul meg, ezért ha a program sikeres is lesz, csak félmegoldást jelent, mert a magánberuházások szereplői kimaradnak ebből a körből.
