Az otthoni ápolás mint szolgáltatás az ország területének 98,5 százalékán hozzáférhető, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) ugyanis országszerte szerződésben áll önkormányzati, alapítványi és magánvállalkozásként működő szakápolási szolgáltatókkal - tudtuk meg Morvai Tündétől, az OEP főtanácsosától. A tényleges kihasználtság azonban csak 75-80 százalék körüli, az orvosok egy részének ugyanis nincs tudomása arról, hogy körzetének szerződése van a pénztárral. Gyakran az OEP-et hívják fel a rendelők, hogy megkérdezzék: van-e lehetőség az otthoni ápolásra, pedig a szervezet honlapjáról letölthető az a lista, amely megyékre bontva felsorolja az országban működő 331 szolgáltató nevét a hozzájuk tartozó településekkel együtt. Egyes esetekben az orvos egyszerűen nem rendelkezik elég információval, hogy eldöntse, valóban az otthoni ellátás-e a legmegfelelőbb megoldás, de az is előfordulhat, hogy nem bízik a térségben működő szerződéses egészségügyi szolgáltatókban.
A Napi által megkérdezett otthonápolási szolgáltatók szinte teljes mértékig vagy teljesen kihasználják az OEP által megadott vizitkeretet, sőt közülük azt többen is túlságosan szűkre szabottnak találják. A szakápolás jogszabály által meghatározott tevékenység, tíz ápolási és egy rehabilitációs célú szakirányú tevékenységből áll - az utóbbi jelenthet gyógytornát, fizikoterápiát vagy logopédiát. Egy beteg beutalástól gyógyulásig (vagy az összes vizit kihasználásáig) tartó története az "eset". Egy ilyen eset átlagos költsége tavaly 50 978 forint volt, az átlagos ápolási idő 19,6 nap. Eredetileg az eset legföljebb 14 vizitből áll, ám szükség esetén ez 56-ig bővíthető. Ápolási tevékenységnél ennyi a legtöbbször elégséges a gyógyuláshoz, a rehabilitációs tevékenységkör foglalkozásaiból azonban gyakran többre volna szükség. A teljesített vizitek száma minden évben nő: 2004 óta meghaladja az egymilliót, az otthonukban ellátott betegek száma pedig 50 ezer körül jár. Egy vizit legmagasabb díja 3200 forint, amit az OEP folyósít a szolgáltatónak.
Saját területükön a szolgáltatók - melyek 82,5 százaléka magánvállalkozás vagy alapítvány, a fennmaradó részük önkormányzat - meghatározott vizitkeretet teljesítenek, ami a teljesített vizitek számától függően csökkenhet vagy nőhet. A pótvizitszámmal együtt ez az eredeti másfélszerese is lehet. Egy területen több szolgáltatónak is szerződéses viszonya van az OEP-pel, így amellett, hogy a vizitkeret minden évben bővül, a szolgáltatók egymással is versengenek a beutaltakért. Az orvosok azonban a beteg speciális igényeit és a cégek, alapítványok tulajdonságait is figyelembe veszik az ápoló kiválasztásakor.
Elsősorban az orvosokon múlik, hogy az otthon ápoltak száma évről évre nő, a rendszer ugyanis csak akkor működhet, ha a házi- és szakorvosok megbízhatónak tartják a szolgáltatót, a bizalom pedig csak lassan alakul ki - mondta lapunknak Patocskai Éva, a Magyar Vöröskereszt szakápolói szolgálatának vezetője. Úgy látja, hogy az ellátás hozzáférhető azok számára, akiknek szükségük van rá, és mostanra már szinte zökkenőmentesen működik a rendszer. Az egyetlen komoly bökkenő, hogy sokan nem tudnak róla vagy egyszerűen nem hiszik el, hogy a szolgáltatás valóban térítésmentes, a leterhelt háziorvosnak pedig nem merik elárulni, hogy segítségre van szükségük. A szolgálatvezető - sok másik szolgáltatóhoz hasonlóan - alapvetően elégedett az otthoni szakápolással: a betegek saját, megszokott, otthoni környezetükben gyógyulhatnak, teljesen térítésmentesen.
A szolgáltatást az esetek döntő többségében (85 százalékban) a háziorvos írja fel. Akad olyan szolgáltató, amely úgy véli: ennek oka az, hogy míg az OEP széleskörűen tájékoztatja a háziorvosokat a térségükben működő szakápolói szolgáltatókról és azok elérhetőségéről, elképzelhető, hogy a szakorvosok semmiféle tájékoztatást nem kapnak.