Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) több évre visszamenő fogyasztói árindexei inkább erősítik, mint gyengítik azt a tételt, miszerint az infláció a szegények adója. A három kategóriába (magas, közepes, alacsony jövedelműek) felosztott háztartások közül ugyanis az elmúlt hat évből csak az első kettőben nem a szegények jártak a legrosszabbul. Náluk csak a nyugdíjasok szenvedték meg jobban az áremelkedést. Az ő fogyasztói kosarukban nagy súlyarányt képviselő termékeknél - az élelmiszereknél és a háztartási energiánál - ugyanis jóval az országos átlag feletti inflációt mért ezekben az években a KSH. Ez igaz ugyan a többi háztartásra is, de ők pénzük kisebb hányadát fordítják ezekre a termékekre. Sokkal többet viszont a szolgáltatásokra, ahol nem érte el tavaly az árindex az országosat. Az előző év kirívó abban a tekintetben is, hogy ekkor szakadtak el leginkább egymástól a különböző háztartások árindexei.
Pedig hatéves távlatban leginkább épp az élelmiszerek súlyaránya csökkent a fogyasztói kosarakban - ami azonban eltérő mértékben érintette a különböző jövedelmi helyzetű háztartásokat. Az alacsony jövedelmű háztartásoknál például 2,8 százalékponttal mérséklődött ez a súlyarány, a magas jövedelműeknél ugyanakkor csak 1,5 százalékponttal. Ezzel együtt az élelmiszerek az előbbi kategóriában még mindig 30 százalékot tesznek ki, míg utóbbiaknál nem érik el a 16 százalékot. A háztartásokra képzett árindexek sem azonosak, aminek az az oka, hogy bár a megfigyelt termékek köre minden esetben ugyanaz, de a súlyarányok eltérnek. Így például ha a magas jövedelmű háztartások kosarában nagyobb súllyal szerepelnek egyes olcsóbbá váló élelmiszertermékek (amelyek végső fogyasztói ára ettől még lehet magas), mint a többiben, akkor az egész főcsoport árindexe alacsonyabb lesz. A szegényebbeknél tavaly 12 százalékos élelmiszer-inflációt mért a statisztikai hivatal, a tehetősebbeknél viszont átlagosan csak 10,4 százalékkal nőttek az árak.
Valójában már 2006-ban is gerjesztették az inflációt az élelmiszerek, akkor 2,5 százalékról 7,7 százalékra emelkedett a mutató. Ennek tudható be, hogy hosszú évek után idén nem csökkent, hanem nőtt egyik évről a másikra ennek a termékkörnek a súlyaránya a kosáron belül. A KSH ugyanis a két évvel korábbi fogyasztási szerkezet alapján állítja össze a tárgyévi kosarat, így a 2006-os folyamatok a 2008-as fogyasztói kosarakban jelentkeznek. Ezek alapján van rá esély, hogy a 2009-ben összeállítandó kosárban az élelmiszerek súlya emelkedni fog, bár a vizsgálatok értelemszerűen még nem zárulhattak le - mondta lapunknak Mináry Borbála, a KSH munkatársa, aki szerint az említett folyamatok a háztartási energiára is érvényesek lehetnek.
Az infláció másik hajtóereje manapság ugyanis a háztartási energia. Itt a gazdagabbak árindexe magasabb, ugyanakkor náluk csaknem harmadannyi a súlyaránya az energiának, mint a másik csoportnál. Vagyis nem terheli annyira a pénztárcájukat az energia áremelkedése.
A magyar lakosság az élelmiszereken kívül kevesebbet költ a szeszes italokra, a dohányárura és a ruházkodási cikkekre is, mint hat évvel ezelőtt, ugyanakkor a szolgáltatások súlya emelkedett a vizsgált időszakban a fogyasztói kosárban. A szolgáltatások súlyarányában 2006 és 2007 között volt egy méretesebb, 1,2 százalékpontos ugrás. Mináry Borbála három területet, a pénzügyi szolgáltatásokat, az egészségügyet és a távközlést említette meg, mint amelyek érdemben befolyásolták ezt a változást. A távközlésnek a mobiltelefónia mellett az internethasználat elterjedése adott lökést. Az egészségügyben pedig a vizitdíj és a kórházi napidíj megjelenése okozott "izgalmakat", ezeket a tételeket kivételesen azonnal beemelték a fogyasztói kosár tételei közé. A szakértő szerint az egészségügyi szolgáltatások közül figyelembe veszik a fogászati, nőgyógyászati, belgyógyászati magánpraxisokat, illetve a természetgyógyászati szolgáltatások közül néhányat, de például a hálapénz nem szerepel a vizsgált tételek között.
Érdekes kérdés, hogy hogyan veszik figyelembe a háztartási kiadásokban egyre nagyobb részt kitevő hiteltörlesztéseket, például a lakások esetében. A szakértő szerint sehogy. Az áruvásárlási hiteleket sem kísérik figyelemmel, csak az adott terméknek az összeírás napján készpénzben fizetendő ellenértékét írják fel. Úgy véli, a módszertanba nehezen lenne beilleszthető a banki hitelköltség-változások figyelemmel kísérése. De még a lakásvásárlás sem szerepel a tételek között, azt az uniós módszertannak megfelelően beruházásként regisztrálja a KSH (a jelenleg futó EU-s projektekben a lakások értékesítési árait kell figyelni, nem releváns, hogy a lakásvásárlást milyen forrásból finanszírozza a vevő). Ebben valamikor 2010 táján azért lehet változás, mert az unión belül van olyan szándék, hogy a statisztikai hivatalok kövessék nyomon a lakásárindexeket - külön a fogyasztói árindextől. Ennek kísérleti kutatását 2010-re fejezheti be a KSH, akkor megszülethet a döntés, érdemes-e hivatalos statisztikát készíteni ezekből az adatokból.
