Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az állami újraelosztás arányának a foglalkoztatással kell együtt mozognia, Magyarországon azonban magas az adócentralizáció mértéke ahhoz képest, hogy mennyien vannak jelen a munkaerőpiacon - állítja Suppan Gergely, a Takarékbank szakértője. A hazai számok a régión belül kirívóak: az újraelosztás GDP-hez viszonyított, eltérő módszertanok szerinti 45-50 százalékos mértéke jóval meghaladja a 32-36 százalékos szlovák, illetve cseh mutatókat, miközben a foglalkoztatottsági ráta jóval magasabb az említett országokban, mint nálunk.
Hároméves program keretében jelentősen át kell alakítani mind a bevételi, mind a kiadási oldalt; a versenyképesség növeléséhez 10 százalékponttal csökkenteni kellene a központosítás mértékét - tette hozzá Suppan. Ennek a szociális kiadásokat is érintenie kell, aminek más területeken is megjelenő pozitív hatása lehetne. A mostani rendszer ugyanis munkavállalási szempontból kontraproduktívnak számít, s ezt csak fokozzák a korai nyugdíjba menetel elbírálásának enyhe feltételei. Azt azonban, hogy pontosan milyen szerkezeti átalakításokat kell végrehajtani, Suppan szerint a szociálpolitikusoknak kell megítélni.
Belerokkan a társadalom, ha jó pár 100 milliárdot nem tudunk lefaragni a jóléti kiadásokból - állítja Németh Dávid, az ING szenior elemzője. Ha évi 300 milliárd forinttal csökkentenék ezeket a tételeket, az már jelentős előrelépést jelentene. Már az önmagában sokat segítene, ha nem a lakosság egészének járnának bizonyos támogatások, hanem csak a tényleg rászorulóknak.
Amennyiben a kiadáscsökkentés sikeres, az több csatornán keresztül is elősegíti, hogy ismét nagyobb legyen a kormány mozgástere. Ha az államháztartási hiány a konvergenciaprogramban előírt pályán tud tovább javulni, az a monetáris kondíciók enyhítésén keresztül csökkentené a központi költségvetés kamattérítéseit. A bevételi oldalon pedig a munkavállalási hajlandóság javulása a GDP gyorsabb bővüléséhez vezetne, ami további adóbevételeket jelentene. Ilyen körülmények között ismét tér nyílhatna a szociális kiadások növelésére, vigyázva persze arra, hogy az államháztartás egyensúlyi szintjét tartósan ne bontsa meg - állítják az elemzők.
