Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Sokat változott az eredeti koncepcióhoz képest a felsőoktatási intézmények gazdasági tanácsának feladatköre, de a mostani helyzetét még mindig nem lehet véglegesnek tekinteni. A kezdeti elképzelések a rektor és döntéshozói, valamint a végrehajtási feladatkörrel rendelkező szenátus melletti olyan testületet vizionáltak, amelyek befolyást gyakoroltak volna a különböző gazdasági kérdések eldöntésében. A 2005 végén elfogadott törvényben azonban már jóval enyhébb jogköröket biztosítottak a 2006. március 1-jei hatállyal létrejövő, a hallgatói létszámtól függően 7 vagy 9 tagú gt-knek. A felsőoktatási intézmények vagyonával kapcsolatos kérdéseknél nem kaptak érdemi szerepet, majd ugyanez év szeptemberében a rektor pénzügyi és gazdasági témájú előterjesztéseire vonatkozó egyetértési jogkörüket is megszüntették, mivel az Alkotmánybíróság szerint sértette volna a felsőoktatási intézmények autonómiáját. Így a stratégiai döntések előkészítésében és a végrehajtás ellenőrzésében való részvétele mellett azóta csak véleményező szerepe van. Az akadémiai kérdéseknél jogos az autonómia biztosítása, azonban a szenátus tagjai gyakran nem gazdasági szakemberek - mondta lapunknak Molnár Károly, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem rektora. A gt-k most is hasznos tanácsokkal látják el az egyetem menedzsmentjét, azonban van jó pár olyan gazdasági kérdés, amelyben ellentétes a két testület véleménye, s ilyenkor a szenátus szava dönt. Épp ezért Molnár rektori konferencián javasolta, hogy gyűjtsék össze a tapasztalatokat és értékeljék a gt-k eddigi működését.
Hasonlóan vélekedik Ivády Vilmos, a Semmelweis Egyetem gazdasági főigazgatója is. A szenátusban különböző érdekekkel rendelkező tagok vesznek részt (például tanárok, hallgatói önkormányzat, szakszervezet), s ez akadályozhatja a felsőoktatási intézmény racionális működését, miközben a rektor ki van szolgáltatva a testület döntéseinek - mondta Ivády, hangsúlyozva, hogy a SOTE-n ez nem okozott gondot.
A felvázolt helyzetre nem nehéz példát találni, hiszen a szenátus tagjait gyakran közvetve vagy közvetlenül negatívan érinthetik a gazdaságilag racionális változások, s egyelőre semmi sem akadályozza meg, hogy a közvetlen érdekeik alapján döntsék el a kérdéseket. A gt tagjait ezzel szemben a Oktatási és Kulturális Minisztérium és a szenátus delegálja, valamint tagja a rektor és a gazdasági főigazgató, így szerepének erősítésével ezek a problémák mérséklődhetnének.
