Némi változást tapasztal a toborzási piac egyik éllovasának számító Grafton a belföldi mobilitásban: míg néhány éve komoly problémát jelentett munkaerőt találni a főváros tágabban értelmezett vonzáskörzetébe, ma már egyre többen hajlanak arra, hogy ingázás helyett kiköltözzenek Hatvanba, Százhalombattára, Ceglédre vagy Kecskemétre.
Budapest szívóhatása változatlanul érvényesül, ide gond nélkül találunk embereket, akik vállalják a bejárást; viszont a két vagy három évvel ezelőtti gyakorlattal ellentétben a vidéki állások betöltésével sem csak a régiós munkapiacon próbálkozunk – mondta lapunknak Balázsy Krisztina, a Grafton Recruitment vezető tanácsadója.
Külföldre viszont még mindig nem szívesen megy a magyar. Az iskolából kikerülő fiatalok gyakran, a kettő-öt éves gyakorlattal rendelkezők viszont szinte egyáltalán nem hajlandók elhagyni az országot. Míg magyarországi állásokra cseh, lengyel vagy szlovák pályázatok is érkeznek, fordítva ez szinte soha nem fordul elő. A nyelvtudás is folyamatos probléma: a legtöbb friss nyelvvizsgást nem is merjük elküldeni idegen nyelvű állásinterjúra, a használható tudással rendelkező középfokú végzettségű munkaerő pedig olyan ritka, mint a fehér holló – tette hozzá Balázsy Krisztina.
Az, hogy mely állásokra a legnehezebb szakembert találni, régiónként változó probléma, nincs rá általános szabály. Ahol időnként nehézségekkel találkozunk, az a speciális szakképzettséget igénylő munkakörök területe. Másfél-két évvel ezelőtt például Budapesten elég nehéz volt képzett cukrászt találni – tudtuk meg Gillemot Katalintól, az Auchan kommunikációs vezetőjétől. Az Auchan esetében a bérezés két részből tevődik össze: az alapbér a munkatárs szakmai színvonalát tükrözi, míg a változó bér a vállalat gazdasági eredményeinek függvényében alakul.
A Tescónál is a szakképzettek – pékek, hentesek – hiányoznak leginkább. Hiányszakmák esetén végképp nem lehet rábeszélni az embereket, hogy másik városba vagy megyébe költözzenek – mondta lapunknak Dobák András, a Tesco-Global Áruházak Zrt. személyzeti igazgatója. A Tescónál a szakmunkások, szakképzettek „tárgyalási sávja” régiótól, korábbi munkahelytől függően bár, de igen csekély (egy-két százalékos).
A cafeteria-rendszerben a magyarok a „pénzzé tehető” juttatásokat – üdülési, étkezési csekket, sportolási hozzájárulást – kedvelik; Csehországban, Lengyelországban sokkal magasabb azok száma, akik nyugdíj- vagy egészségpénztári befizetéseket kérnek a munkáltatótól.
Willin-Tóth Kornélia