Alapvető gondokkal küszködik az építőipari szakmunkásképzés Magyarországon. Két kutató, Krausz Zoltán és Saád Tamás tanulmányának adatai szerint már 30 éve folyamatosan csökken Magyarországon az iskolákból kibocsátott építőipari munkaerő létszáma, nemcsak demográfiai okok, hanem a szakma presztízsének romlása miatt. A következő tíz évben pedig több mint kétszer annyian érik el a nyugdíjkorhatárt, mint ahányan – évente 40-45 ezren – belépnek az építőipari munkaerőpiacra. Eközben pedig az Ecostat prognózisa szerint évi 9-10 százalékkal is növekedhet az ágazat termelése. Mindezek nyomán a munkaerőhiány az ágazatban 2015-re becslések szerint körülbelül 117 ezer főre rúg majd, ezt valószínűleg a környező országokból sem lehet pótolni, hiszen ezekben az államokban már most is kevés az építőipari szakember.
Bár az operatív programokon belül nincs nevesítve az építőipari szakképzés fejlesztése, a TÁMOP foglalkoztathatóság és az alkalmazkodóképesség javítása prioritásai, valamint a TIOP munkaerő-piaci részvételt és a társadalmi beruházást támogató célja használható majd arra, hogy inaktív és hátrányos helyzetű rétegekhez tartozó emberek jelenjenek meg a munkaerőpiacon. Nem a forrás lesz a probléma, hanem hogy képesek leszünk-e olyan embereket találni, akik rendelkeznek a képzésekhez szükséges kompetenciákkal és kellően mobilak – véli Köpeczi Bócz Tamás, a humánerőforrás-programok irányító hatóságának (HEPIH) főigazgatója.
Az ágazat fő hiányszakmái a kőműves, az ács-állványozó, a burkoló és a vasbetonszerelő – mondta Székely Judit, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium szakállamtitkára. Mivel a tavalyihoz képest idén 30–50 százalékkal, 6042 főre csökkent azon román állampolgárok száma, akik a tárcánál regisztáltak, nem várható, hogy az üres állásokat velük töltik be.
Willin-Tóth Kornélia