Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az elmúlt időszakban több új erőművi beruházásról szóló hír jelent meg a hazai sajtóban. Tavaly decemberben jelentette be az E.On, hogy 270 millió eurós beruházással 400 megawattos kombinált ciklusú erőmű építését kezdi el Gönyűn. Hasonló technológiával egy 230 megawatt teljesítményű erőművet építene Vásárosnaményban a Kapolyi László érdekeltségébe tartozó Kárpát-Energo Kft. is. A Mátrai Erőmű Zrt. német tulajdonosa pedig 400 megawattos lignittüzelésű erőművet tervez, amelynek becsült költsége 750 millió euró. A jelenlegi kilowattóránkénti 23,8 forintos kötelező átvételi ár a megújuló energiaforrásokat is vonzóvá teszi, ezért több befektető is tervezi biomassza-tüzelésű erőmű, illetve szélparkok építését. Ugyancsak időszerűvé vált a paksi atomerőmű élettartamának meghosszabbítása, aminek az előkészületei már idén megkezdődhetnek. Összességében a következő egy-két évtizedben 7-8 ezer megawatt új kapacitásra lesz szükség Magyarországon, elsősorban a leállásra váró erőművek pótlására, kisebb mértékben pedig az igények növekedésének fedezésére.
Korántsem mindegy azonban, hogy a szükséges beruházások milyen primer energia felhasználásával valósulnak meg. Bár a felhasználás szerkezetét a piac alakítja, de az orosz–ukrán és az orosz–fehérorosz gázvita bebizonyította, hogy az államnak igenis fontos szerepe van a hosszú távú energiastratégia kidolgozásában. Az energiapolitikának olyan piaci környezetet kell biztosítania, amely csökkenti a fogyasztók hosszú távú kockázatait és kiszolgáltatottságát, de közben a kiszámíthatóság révén a beruházások megtérülését is biztosítja. Az állam rendelkezésére állnak azok az eszközök – a működési modell meghatározásán keresztül a pénzügyi ösztönzőkön át az árszabályozásig –, amelyek biztosítják a kitűzött stratégiai célok megvalósulását. Ennek hiányában olyan rossz struktúrák alakulhatnak ki, amelyek árát végső soron a fogyasztók fizetik meg. Egyelőre azonban a kormányzat késik egy energiapolitikai koncepció kidolgozásával, amely meghatározná a következő két-három évtized prioritásait. A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium felkérésére tavaly elkészült egy szakmai anyag, amely Magyarország energiapolitikai téziseit tartalmazza a 2006–2030 közötti időszakra. A dokumentum szerint olyan energiapolitikára van szükség, amely hosszú távon is garantálja az energiaellátás biztonságát, megfelel a fenntartható fejlődés követelményeinek, biztosítja a gazdaságosságot és a gazdasági versenyképességet és lehetővé teszi az energiához való szabad hozzáférést. Mivel ezek a szempontok egymásnak is ellentmondanak, a politika felelőssége a megfelelő prioritási rangsor kialakítása.
Az ország számára kritikus pont, hogy az energiatermelés torz struktúrájú, az ellátás túlzottan importfüggő, a földgáz aránya 45 százalék fölötti, ráadásul ennek több mint 80 százaléka import, teljes egészében orosz gáz. A földgáz részaránya a tervezett beruházások miatt tovább nőhet, ami növeli a kockázatokat. A gázerőművek népszerűsége nem magyar jelenség, az elmúlt öt évben az EU 15 tagállamában a beruházások több mint fele a földgáztüzelésű erőművekben valósult meg. A befektetők részéről érthető a döntés, hiszen ezeknek a kapacitásoknak a kiépítése fajlagosan a legolcsóbb, nem éri el a kilowattonkénti 500 eurót, szemben az atomerőművek 1700 eurót meghaladó fajlagos költségével. Az alacsony beruházási költségek miatt a gázturbinás erőművek könnyen finanszírozhatók, ugyanis nem igényelnek túl nagy lekötött tőkét. A gázellátási problémák viszont rávilágítottak arra, hogy mennyire veszélyes egyetlen energiahordozóra támaszkodni. A kialakult helyzetért a liberalizált piac is felelős, mert azt a hamis illúziót kelti, hogy az energia biztonsága és ára tartósan elszakadhat a szolgáltatás fizikai, technikai feltételeitől, illetve az önköltségtől. A földgáz további térhódítása a magyar energiatermelésben nem kívánatos, mert ilyen magas arányt csak azok az országok engedhetnek meg maguknak, amelyek rendelkeznek termelőkapacitással.
Magyarország is kötelezettséget vállalt a megújuló energiák felhasználásának növelésére, ami több szempontból is előnyös lehet. A megújuló energiahordozók részarányának növelése egyszerre csökkenti az ország importfüggőségét és biztosítja a környezetvédelmi célok teljesíthetőségét. Járulékos hatása, hogy hozzájárul az élelmiszer és takarmány célú termelésből kivonandó földterületek hasznosításához, segíti a vidékfejlesztést, támogatja a vidéki foglalkoztatáspolitikát. Támogatás nélkül a megújuló energiák ma még általában nem gazdaságosak, ezért az említett pozitív hatások ellenére alkalmazásukkal nem célszerű túllépni a gazdaságilag még elviselhető szintet. A megújuló energiák jelenlegi támogatási rendszere rendkívül drága, amit a közeljövőben minden bizonnyal átalakítanak. A már említett szakértői anyag szerint a megújuló energia felhasználásának reális részaránya 2025-ig mintegy 8-9 százalékot, 2030-ig körülbelül 10 százalékot érhet el. A jelenleg működő biomassza-tüzelésű blokkokat széntüzelésű erőművekből alakították át, ami jelentősen csökkentette a beruházás költségét, viszont az ilyen típusú átalakítások lehetősége véges. Így a költségek egyes becslések szerint kilowattonként az 1500–2000 eurót is elérhetik. A hosszú távú termelési költségek is magasabbak más technológiákhoz képest: megawattóránként meghaladják a 80 eurót, míg egy kombinált gázturbinás erőműnél ez mindössze 45 euró. Reálisan a következő 25 évben 210–230 ezer hektár energiaültetvény telepítése várható, de ehhez is az energetikai, vidékfejlesztési és környezetvédelmi célok jobb összehangolására van szükség.
Megújuló energiaként szóba jöhet még szélerőművek létesítése, hiszen – a közhiedelemmel ellentétben – az ország jelentős potenciállal rendelkezik. Korlátot sokkal inkább a rendszerirányításba való beillesztésük jelent, mert a szélerőművek teljesítménye időben változó, és ez a változás általában eltér a fogyasztók igényének alakulásától. Ezt viszont tartalék áramtermelők fenntartásával, illetve egy szivattyús-tározós erőművel lehetne kompenzálni. Ennek megépülése esetén sem emelkedne a szélparkok névleges teljesítménye 600-700 megawatt fölé.
Az atomenergiának nemcsak ma, hanem hosszú távon is folyamatos és jelentős szerepet kell kapnia a hazai energiaellátásban. Ez az egyetlen olyan energiaforrás, amely megfelel az energiapolitikában előírt összes követelménynek: nem rontja az ellátásbiztonságot, hozzájárul a szén-dioxid-kibocsátás csökkentéséhez, nem utolsósorban pedig olcsó villamosenergia-termeléssel segíti a versenyképességet.
