Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az előző évek két számjegyű bővülését követően idén gyengébb volt a tan- és irodaszer-értékesítés a tanévkezdési időszakban. A termékek eladása jószerével elérte vagy kissé alatta maradt a tavalyi év adatainak. A stagnálás nem volt meglepő, hiszen szeptemberben már tudni lehetett a kormány megszorító intézkedéseiről, ezért a háztartások igyekeztek minél lejjebb szorítani a gyermekek iskoláztatási költségeit.
A tankönyvön nem, az iskolatáskán és az irodaszer-egységcsomagokon viszont lehetett spórolni, a tartósabb termékek újra való lecserélését pedig elhalasztották. Az idei trendet alapul véve jövőre sem várható komolyabb bővülés a piacon, sőt nem kizárt, hogy ebben a szegmensben is erős lesz a visszaesés. A kiskereskedelem egészében ugyanis több százalékpontos volumencsökkenést várnak az elemzők. Nyilvánvalóan az olyan fogyasztási cikkek esetében következik be jelentősebb visszaesés, amelyek szezonális jellegűek, ráadásul e kategóriában erős az alacsony minőségű, olcsó áruk jelenléte.
A tan- és irodaszerpiacon – a nagy alapterületű áruházaknak köszönhetően – dömpingszerűen nőtt a távol-keleti termékek súlya. A cégek a termék forgalmazási köréből kihagyják a nagykereskedőket, közvetlenül hozzák be az ázsiai gyártóktól a terméket, ám egyelőre óvatosan, hiszen míg az uniós forgalmazók és gyártók esetében képesek a megmaradt termékre visszaszállítási opciót szerezni, addig a Távol-Keletre ez nem megy, saját költségen pedig túlságosan drága lenne. Emiatt a kereskedők igyekeznek csak annyit rendelni, amennyit képesek biztosan, akár leértékelés nélkül is értékesíteni. A jövő évi várható kiskereskedelmi visszaesést alapul véve a távol-keleti irodaszerek szerepe felértékelődik, és nem kizárt, hogy a nagy alapterületű boltok után a diszkontok is erőteljesebben hasítanak a piacba. Az pedig nyilvánvaló, hogy az új piaci szereplő elsősorban rendkívül olcsó kategóriával igyekszik kitűnni a sorból.
A szeptemberi tan- és irodaszer-forgalom nagyjából 10 milliárd forint körül mozgott. Ez a teljes éves forgalom 25–30 százaléka. Ám a teljes irodaszerpiac a felmérések szerint 60–70 milliárd forintra is rúghat, ebbe már olyan termékeket is beleszámolva, mint az irodai eszközök és irodabútor. A barkácsárupiachoz hasonlóan az irodaszerpiacot sem méri senki: a több mint ezer terméket számláló kategóriában más-más statisztikai szám alatt futnak az árucikkek.
A pontos felmérést az is nehezíti, hogy míg az iskolakezdési szezonban a termékforgalmazásban a nagy alapterületű boltok számítanak a legerősebbnek, addig szezonon kívül a forgalom a szakboltok és a modern elektronikus csatornák felé terelődik. A nagy alapterületű boltok forgalmát egyszerű vizsgálni, ahogyan a szakboltok forgalma sem okozna nagyobb nehézséget, ám az elektronikus csatornákon történő értékesítés nyomon követése szinte lehetetlen. Ezenkívül évente milliárdos nagyságrendű forgalmat bonyolítanak le az irodaszer-értékesítéssel foglalkozó mikro- és kisvállalkozások, amelyek egy-egy közepes vagy nagyobb céget látnak el irodaszerrel. Az irodaszerpiacot a nagy alapterületű áruházak alaposan átrendezték, akcióikkal jelentős forgalmat szívnak el a többi szereplőtől. A multinacionális cégek profilja az élelmiszer és a nem élelmiszer jellegű napi fogyasztási cikkek értékesítése, így csak alkalmanként, szezonálisan „vágnak bele” ebbe a szegmensbe. Emiatt az irodaszerpiacon nem ment végbe a koncentráció, a termékek értékesítése elaprózott. A forgalmazók nem „konfrontálódnak” a nagy alapterületű áruházakkal, jóllehet az üzletpolitikájukkal nem értenek egyet. Nekik is egyszerűbb lenne, ha a forgalmukat néhány nagyvállalat biztosítaná, és nem a rendkívül sok ingadozó értékesítési mutatóval bíró kicsi. A forgalmazók számára egy stabilan működő szakbolthálózati rendszer és egy erős, nagy alapterületű áruházi csatorna lenne az ideális. Utóbbi a szezonális lakossági ellátást biztosítaná, előbbi a szezonon kívülit. Az erős szakbolthálózat „kordában tudná tartani” a nagy alapterületű boltok első áras termékkínálatát, ugyanis a márkás termékeket előállítók és forgalmazók számára jelenleg elsősorban az alacsony minőségű, nagyon olcsó termékek túlsúlya jelent gondot.
