Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
– Többször említette az Új Magyarország fejlesztési terv (ÚMFT) kapcsán, hogy lyukas zsákba nem öntenek majd pénzt. Hogyan lehet kiküszöbölni a felesleges forrásfelhasználást?
– A kormánypolitika három alapelemének – az egyensúlyteremtésnek, az államreformnak és a fejlesztéspolitikának – kéz a kézben kell járnia. Az egyensúlyteremtés a legsürgősebb feladatunk, amelynek lényegi lépései eldőltek és beindultak. Eddig a rossz intézményi, szervezeti működés, valamint a politika gyarlósága miatt az egyensúlytalanság mindig újratermelődött; ennek kiküszöbölésére az egészségügyben, az oktatásban és a közigazgatás különböző szintjein reformokat kell véghez vinni. Sokkal könnyebb viszont úgy érdemi eredményt elérni, ha a struktúraváltást és az új struktúrában való működést fejlesztési eszközökkel támogatjuk. Az egészségügyi reform nem a 300 forintos vizitdíjról szól, hanem arról a mintegy 400 milliárd forintról, amit a szektor fejlesztésére tudunk fordítani.
A pénzt azonban nem a meglévő struktúrában, nem azokra a kórházi ágyakra szeretnénk elkölteni, amelyek az uniós átlagot és a szakmai szempontokat vizsgálva feleslegesnek tűnnek. Azokat a kiválasztott egészségügyi intézményeket támogatnánk, amelyek a területi ellátást magas színvonalon biztosítva, racionálisan tudnak működni. Nekik viszont annyit juttatunk, hogy az olyan technológiát, olyan kiszolgálást eredményezzen, ami valóban esélyt ad a gyógyulásra. Ha az intézményi reformok ésszerű finanszírozási és működési szerkezeteket hoznak létre, akkor azok a fejlesztéssel párosulva érdemi szolgáltatásjavulást hozhatnak, vagyis az állampolgár jobb ellátást, szolgáltatást kap.
– A társadalmi egyeztetés hatására érdemben változtak az operatív programokra (OP-k) szánt összegek?
– Azért határoztunk meg sávokat, mert az egyeztetés figyelembevételével akartuk véglegesíteni a számokat. A sávokból egyetlen területen sem léptünk ki. A vita ugyanakkor érdemben befolyásolta a fejlesztés alakulását: a civil szervezetek és az MTA javaslatára például egyértelműen növekedtek a humán területre szánt források, amelyeket többek között képzésre, felzárkóztatásra és a foglalkoztatás ösztönzésére lehet majd fordítani.
Elemi igény van Magyarországon a közlekedés fejlesztésére, legyen szó akár vasútról, akár közútról, ezért erre a területre jutott a legtöbb forrás. Érdemes még kiemelni a gazdaságfejlesztést, azon belül is a mikro- és családi vállalkozások, valamint a kis- és középvállalatok (kkv-k) fejlesztését, célzott forráshoz juttatását. Az erre szánt összeg nem tűnik kiugrónak, de hasonló célokat más operatív programokból is finanszírozunk, a regionális OP-kban több száz milliárdot fordítunk vállalkozásfejlesztésre, így jóval ezermilliárd felett lesz a gazdaság szereplői számára elérhető összeg. A visszatérítendő támogatásoknak a forrásgenerálásban lesz nagyobb hatása, jellemzően a nem bankképes mikro- és családi vállalkozások, illetve kkv-k rendelkezésére állnak majd hitel-, kockázati tőke és garanciaprogramok formájában. Ezek hatása jóval meghaladhatja a most kezdődő 7+2 éves támogatási időszakot, mivel újrahasznosíthatók. A nyerteseknek ugyanis egy idő után vissza kell fizetni a támogatást, ami így újra és újra kihelyezhető. Míg egy forint véglegesen átadott támogatás további egy-két forintnyi magántőkét mozdít meg, addig például a hitelgarancia egy forintja akár 10-12 forintnyi beruházást is generálhat.
– Hol tart a szervezeti, pályázati rendszer egyszerűsítése?
– A fejlesztési pénzek az eddigiekhez képest éves szinten megnégyszereződnek, miközben az eddigi források kihelyezése és felügyelete is megfeszítette az intézményrendszer kapacitásait. Lényegesen hosszabbak az átfutási idők a pályázatok előkészítésénél, elbírálásánál, a szerződéskötésnél és a kifizetéseknél, mint amit a szabályok előírnak. Nagyságrendekkel kell gyorsítanunk a szervezet működését, közérthetővé kell tenni az ügyeket, hiszen sokkal több szereplőt, projektgazdát kell majd segítenünk, ellenőriznünk. Emiatt internetre tereljük a teljes pályázati folyamatot, anyagilag érdekeltté tesszük a lebonyolító szervezeteket a határidők betartásában és a kiszolgálás minőségének javításában, amelyekért többek között pénzügyi felelősséggel is tartoznak majd.
A pályáztatásban részt vevő szervezetek száma radikálisan csökken, bevezetjük azt az elvet, hogy egy pályázat keretében csak egy közreműködővel találkozzon a pályázó, vagyis nem küldözgetjük a különböző szervezetek között. Létrehozunk egy központi call centert, egy problémamegoldó csoportot és egy olyan hibaelhárító, önkorrekciós rendszert is, amely gyorsan orvosolja a pályázati rendszer anomáliáit. Valószínűleg az a szervezet, amelyik januárban feláll, nem lesz tökéletes, de képes lesz önmagát tökéletesíteni.
– Mikor, milyen témában várható az első pályázatok kiírása?
– Bár még rengeteg munka hátra van, abban bízom, hogy januárban el tudunk indulni az első pályázatokkal, olyanokkal, amelyek érdemben sok vállalkozás, intézmény számára jelentenek esélyt. Az igazi újdonságok az új fejlesztési tervben a komplex, több ágazatot érintő zászlóhajós programok lesznek, amelyek egy-egy társadalmi problémára fokuszálnak. Az a baj a bürokratikusan kezelt fejlesztéspolitikával, hogy jelenleg túlzottan tárcalogikában gondolkodik, ahelyett hogy egyes problémákat átfogóan kezelne. Ezért most több minisztérium bevonásával olyan programokat készítünk elő, amelyek választ adnak a nagy társadalmi kérdésekre, például a hátrányos helyzetű kistérségek felzárkóztatására. Utóbbi keretében foglalkozni kell szociális intézkedésekkel, oktatási kérdésekkel, felnőttképzéssel, foglalkoztatási programokkal, vállalkozásfejlesztéssel és infrastruktúrával is. Ezt nem lehet egy-egy tárca egyedüli felelősségi körébe utalni.
– Milyen alapon osztották szét a pénzt a régiók között a nekik szánt operatív programon belül?
– Vettünk egy képletet, amely figyelembe veszi a munkanélküliségi adatokat, a hátrányos helyzetű kistérségek arányát a régión belül, az egy főre jutó GDP országos átlagtól való eltérését, valamint a települések és az összlakosság számát. Minél szegényebb egy régió a képlet alapján, annál több pénz kap a saját céljaira, így alakult ki az elosztási elv. Közép-Magyarország látszólag nagy régiós forrást kap, azért, mert fejlettsége okán az ágazati programokból már nem részesedhet. Egyébként a legfejletlenebb régió, az észak-alföldi kapja a legtöbbet, míg a nyugat-dunántúli a legkevesebbet. A strukturális alapokból az összes régióban átlagosan háromszáz euró támogatás jut majd egy főre, Közép-Magyarországon viszont ez az összeg 100 euró alatt lesz.
– Egyes értelmezések szerint Orbán Viktor a napokban az Európai Néppárt ülésén az uniós források visszatartását kérte. A politikai helyzet hogyan befolyásolhatja az ÚMFT kimenetelét?
– Az országnak elsőrendű érdeke, hogy a következő kilenc évben, a kormányzati ciklusokon messze túlmutatóan hozzájusson az uniós forrásokhoz. Akinek fontosabb az ország, mint a hatalom, annak támogatnia kell, hogy ezek a források eljussanak Magyarországra. Véleményem szerint az önkormányzati és az országgyűlési választások együttes eredményeként azt üzenték a magyar szavazók a politikusoknak, hogy együtt kell működniük az ország érdekében. Közös felelősségünk, hogy le tudjuk hívni az uniós pénzeket és jól költsük el azokat. Az ÚMFT szabályrendszere úgy van kialakítva, hogy annak sikeres végrehajtása ne az aktuális politikai helyzettől függjön. Nagy butaság vagy szándékos önsorsrontás kell ahhoz, hogy ez ne sikerüljön.
