Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
– A bankok vitatják a magas kamatrések tényét, előszeretettel hivatkozva arra, hogy számukra jelentős kiadásokkal járt a lakossági üzletág kiépítése. Hogyan lehet ebben a kérdésben igazságot tenni?
– Már ezt a megközelítést is furcsának tartom. A marzsot ugyanis nem feltétlenül a költségekhez kell viszonyítani. Léteznek piaci átlagok, és persze a miénk mellett más országok is.
– Miközben a jól fizető lakossági adósok nyilvántartását ma már az egész szektor kívánatosnak tartja, arról nincs hír, hogy az ombudsman kifogásai eltűntek volna. Ilyen körülmények között mit tehetnek a szakértők?
– A pozitív adóslista valóban hozzájárulna a költségek csökkenéséhez és a világ számos országában működik. Érdemes tehát alaposan körbejárni, mi lehet az az akadály, ami náluk nem, csak nálunk létezik. Ezután már vélhetően el is lehet ezt hárítani...
– A bankpiaci termékek összehasonlíthatóságának növelése terén is nehéz nem szkeptikusnak lenni. A teljes hiteldíj után ugyanis most az egységes betéti kamatláb esetében is kiderült a kamatadó elodázására kidolgozott konstrukcióknál, hogy a bankok némi leleménnyel éppen azt az alapelvet cselezhetik ki, amelyért ezeket megalkották. Még bonyolultabb mutatók kidolgozása lehetne a megoldás?
– Nem hiszem, hogy ebbe az irányba kellene keresgélni, de például éppen az ilyen kérdések elemzésére kell a rendelkezésünkre álló két hónap. Az mindenestre már most is látszik, hogy a legnagyobb hangsúlyt ezen a téren az ügyfelek tájékoztatására, a hazai lakosság pénzügyi kultúrájának növelésére kell helyezni.
– A feladatokat áttekintve nekem hiányzott az utalás arra, hogy meg kellene vizsgálni: mikor és milyen feltételek teljesülése esetén lehet a lakosságnál is meghatározni valamilyen irányadó kamatszintet. Jelenleg ugyanis a magánszemélyeknél (a vállalatoktól eltérően) az alkalmazott kamatokat a bankok meglehetősen szabadon, „a pénzpiaci folyamatoktól függően” állapíthatják meg.
– Az ajánlások között szerepelhet majd egy ilyen jellegű is, bár azt látni kell, hogy a lakossági termékkínálat sokkal színesebb a vállalatinál, így egyetlen irányadó mutató előírása biztosan nem lenne jó megoldás.
– Miként lehet majd letörni a nagybankok ellenállását? Eddig ugyanis alighanem ezen bukott meg minden.
– Ez kormányzati akarat kérdése, ami úgy látszik, most megvan. Nagy segítséget jelenthet majd a bankszövetség is, amelynek szintén megfogalmazunk majd ajánlásokat.
