– Mennyiben befolyásolják a kormány megszorító intézkedései az ön által vezetett minisztérium négyéves terveit?
– Nem befolyásolják, hiszen a tervek már a körülmények ismeretében születtek. Ez egy más karakterű négy esztendő lesz, mint ami elmúlt. Már az előző ciklusban is folyamatosan rávetült minden tárca tevékenységére a karcsúbb állam terve, most a helyzetkép egyszerűbb, és ezt a miniszterelnök mindenkivel jó előre tudatta. Védelmezem én is a tárcám büdzséjét, de az összes többi miniszternek szintén kevesebb pénze van és nekik a maguk szempontjából nem kevésbé nyomós társadalmi feladataik és érveik vannak, mint nekem. Egymás rovására nem lehet egyensúlyt teremteni, nem lehet olyan modern és karcsú államot készíteni, amilyenre ez a kormány felesküdött.
A következő 4 év fő karakterét két egymással párhuzamosan jelen lévő, de ellentétes irányú tevékenység adja: az egyik oldalon a karcsúsítás, az állam kisebbre vétele és erőforrásszűke, a másik oldalon pedig nagy expanzió a fejlesztésekben a ránk szakadó EU-forrásokból. Röviden ez a képlet. Egy óriási, ha úgy tetszik menedzseri kihívás, amit én történelmi lehetőségnek tekintek, természetesen történelmi felelősséggel.
– Úgy véli, hogy a következő négy évben gondolkodásmód terén is képes Magyarország valamilyen áttörést elérni?
– A kérdés jó, ám a válasz több szempontból is nehéz. Minél kevésbé értett az aktuális környezetvédelmi miniszter ehhez a szakmához, annál hosszabban beszélt arról, hogy milyen fontos lenne a szemléletváltozás. Valóban nagyon fontos lenne, de ennek van egy, a társadalmi valóságban gyökerező realitása. Egy országban a környezeti szemlélet megléte vagy meghatározott szintje alapvetően determinált az ország egyéb kondíciói által. Tény, hogy sok ország lényegesen előbbre tart, mint mi. Azt gondolom, hogy nem lehet egy ilyen hirtelen, ugrásszerű fejlődési pillanatot elképzelni. E tekintetben nem lesz minőségi váltás a következő négy esztendőben sem, mint ahogy korábban sem volt, mert lassú, szerves előrehaladás folyik.
– Van-e ön szerint a megszorító intézkedések között környezeti szempontból aggályos tervezet, például a súlyadó szabályozásának megváltoztatása, amely akár a gépjárműpark elöregedéséhez is vezethet?
– Ezzel az érvvel én is előhozakodtam, de két megközelítésmód ütközött egymással: az egyik a környezeti, a másik a szociális. Jóllehet én a környezeti érvet nagyon fontosnak gondolom, ha az egész intézkedéscsomagban azt próbáljuk szem előtt tartani, hogy a rendszer társadalmi igazságossága javuljon és a hátrányosabb helyzetben lévők számára ne romoljanak a kondíciók lényegesen, akkor ez a döntés érthető. Bár nem titkolom, hogy nem örülök neki.
– A későbbiekben megpróbál majd változtatni a súlyadórendszeren?
– Úgy gondolom, hogy előbb-utóbb mindenképpen újra kell tárgyalni ezt az ügyet, de legalábbis meg kell keresni azokat az ellensúlyozó szabályozókat, amelyek ezt a kedvezőtlen irányultságot megváltoztatják. Az is igaz ugyanakkor, hogy az új rendszer két faktort vesz figyelembe: az egyik az autó kora – ezt tekinthetjük a szociális oldalnak –, a másik pedig a teljesítmény, amely minél nagyobb, annál környezetszennyezőbb. Utóbbiban egyértelműen a „fizessenek a szennyezők” elve jelenik meg.
– Apropó környezetszennyezés. Terveznek-e a káros anyagot kibocsátó kis- és nagyvállalatokkal szemben a mostaniakhoz képest új szankciókat? Várhatóak-e szigorítások?
– Alapvetően az a kérdés, hogy akarunk és tudunk-e extra terheket róni a magyar gazdaságra. Magyarország az uniós csatlakozással rengeteg új követelményt a nyakába vett. Először ezeket teljesítsük jól. Én nem tartanám korrektnek, ha emellé barkácsolnánk egy saját, még szigorúbb rendszert. Az uniós szabályozások nagyon nagy pontossággal adnak feltételeket, amelyeknek eddig mindig meg tudtunk felelni, de hát jönnek az újabbak, hiszen a jogalkotás ott is folyamatos – épp elég ez. Nem hiszem, hogy a meglévő szabályozókon túl sok újjal kellene előhozakodni. Persze lesz ilyen, például mi is bevezetjük a biztosítékadást a veszélyes tevékenységekre. Néhány területen azonban szükség van pontosításra. Ilyen például a termékdíjak kérdése: én is úgy látom, hogy a jelenlegi szabályozás olykor felesleges egyes termékek vagy egyes termékdíjak esetében és szükségtelen bürokráciát eredményez.
– A sokat vitatott termékdíjak területén is lehetnek változások?
– Ha szükségessé válik – hiszen a mi termékdíj-szabályozásunkat megtámadták –, és nem tudjuk megvédeni az Európai Bíróság előtt, akkor kell helyette egy másik. Az italcsomagolás darabalapú termékdíja néhány cégnek az érdekeit súlyosan sértette. Ha ezek a vállalkozások ezzel a meglehetősen szelíd mostani szabályozással elégedetlenek, létezik egy alternatív megoldás: az a Németországban már bevált kötelező termékdíj, ami minden termékre, minden csomagolásra vonatkozik, nemcsak a visszaválthatóra, hanem az eldobhatóra is. Szerintem megfontolandó, hogy Magyarországon is térjünk vissza ehhez a gondolathoz.
Willin-Tóth Kornélia