Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Több ellentétes irányú hatás éri az inflációs folyamatot, ezek közül inkább a felfelé mutató kockázatok mutatkoz(hat)nak erősebbnek. Mind az elemzői, mind pedig a jegybanki vélemények megegyeznek abban, hogy a forint árfolyamának korábbinál gyengébb szintje – több mint egy év után ismét nőttek a tartós fogyasztási cikkek árai – és az importált infláció emelkedése az áremelkedés ütemének gyorsulása felé mutat. Az ebből fakadó kockázatokat erősíti a nemzetközi piacokon az olajárak újabb növekedése is – az energiahordozó hordójáért tegnap 3 cent híján a történelmi rekordhoz közeli 75 dollárt kellett fizetni. A testület szerint a forint árfolyamának március elején bekövetkezett gyengülése – ha a gyengébb szint tartósan fennmarad – a monetáris politika számára releváns horizonton számottevő inflációs nyomással járhat. A másik oldalról az infláció várható alakulását kedvezően befolyásolja az inflációs várakozások mérséklődése és a piaci szolgáltatások inflációjának határozott csökkenése – vélekedik a monetáris tanács. A márciusi inflációs adatok megerősítik azt a hosszú távú kilátások szempontjából is kedvező tendenciát, amely a piaci szolgáltatások inflációjának csökkenésével az év elején indult meg. E folyamat tartósságának azonban alapvető feltétele, hogy a gazdasági szereplők a munkapiacon is alkalmazkodjanak az alacsony inflációs kilátásokhoz. Béroldalról egyelőre nem látszik érdemleges inflációs nyomás – kommentál Rebák Attila, a Credit Suisse elemzője. A viszonylag magasabb munkanélküliségi ráta nyomán feltehetően visszafogott bérnövekedésre lehet számítani. Igaz, a februári bérdinamika még nem erről tanúskodik: a bruttó átlagkereset ugyanis 8,5, a nettó pedig 9,1 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit. Ezzel a kéthavi dinamika 7,2, illetve 8,3 százalék volt, így a reálkereset – a fogyasztói árak 2,6 százalékos növekedése mellett – 5,6 százalékkal nőtt. Az elemző mindezzel együtt az év végére vonatkozó előrejelzését egyelőre változatlanul hagyta, s 1,6 százalékos inflációt vár. Más várakozások szerint az infláció idei lefutása a 2–2,5 százalékos sávban marad. Lapunk konszenzusa is azt mutatja, hogy az éves lefutás szép lassan egyre feljebb jön: míg januárban az idei átlagos inflációt 1,6, a decemberit pedig 1,7 százalékra várták az elemzők, februárban ezek rendre 1,83 és 2,06 százalékot mutatnak, áprilisban pedig 2,05, illetve 2,15 százalékon álltak a várakozások.
Emellett a fiskális egyensúlytalanság miatti forintgyengülés fölfelé mutató kockázatot generál(hat). A jegybank stábja legutóbbi inflációs időközi felülvizsgálatában feljebb hozta az idei évre vonatkozó előrejelzését, a novemberi átlagosan 1,1 százalékot 1,3-ra – az elemzői várakozások 1,5 százalékra emelést mutattak –, a maginflációt pedig 0,8-0,9 százalékra a magasabb világpiaci olajárak és a gazdaságban tapasztalható nagyobb konjunktúra nyomán. Az év eleji áfacsökkentés nem teljesen a vártnak megfelelően jelent meg az árakban: az iparcikkek árainak csökkenése a vártnál kisebb volt, ami arra utalhat, hogy az áfacsökkenés lassabban vagy csak részben érvényesül a fogyasztói termékek árában, s kérdéses, hogy a következő időszakban mekkora lesz az áfacsökkentés további inflációmérséklő hatása. Nem szólva arról, hogy a jelenleg 15 százalékos áfa 5 százalékponttal emelkedhet a kormány tervei szerint, ami a fogyasztói kosárban jelentős súllyal bíró alapvető élelmiszerek fogyasztói árát növeli.
