Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Magyarország tíz hónapja nem látott kamatszintet kénytelen felajánlani a befektetőknek a hároméves államkötvény e heti kibocsátásán, ez a miniszterelnök kiadás- és deficitnövelő bejelentéseivel magyarázható – írta elemzésében a Bloomberg hírügynökség. A hozamemelkedés a héten tervezett kibocsátás finanszírozását éves szinten 252 millió forinttal dobja meg – a héten 70 milliárd forint értékű papírt ad el az állam. A hároméves hozam márciusban 36 bázisponttal emelkedett.
A hírügynökség szerint a balliberális kormány az utóbbi négy esztendőben egyszer sem tudta eltalálni az év végi deficitet – alapvetően az autópálya-építés és a kórház-finanszírozás húzta fel a hiányt –, és bár az ellenzék a hiány mérséklését ígéri, csökkentené az adókat és növelné a nyugdíjakat is. A hozamemelkedés azzal magyarázható, hogy a kormány a választások előtt lazított a büdzsé számain, és a pénzügyi tárca március 16-án azzal állt elő, hogy az első negyedév költségvetési hiánya 698 milliárd forint lehet – ami közelíti az egész évre tervezett 1546 milliárdos deficit felét –, ez 57 százalékkal haladja meg a tavalyi 984,4 milliárd forint deficitet. A pénzügyi tárca vezetője emellett nemrég a tervezett 4,7 százalékkal szemben 5,0 százalékra emelte a GDP-arányos államháztartási hiány mértékét.
A Bloombergnek nyilatkozó piaci szereplők szerint a magyar költségvetési hiány nem úgy fest, mint amit ellenőrzése alatt tartana a kormány. Ezzel együtt a magyar állampapírok vonzó befektetést jelenthetnek, mivel a 7,17 százalékos hozam 3,8 százalékponttal magasabb a német államkötvények hozamánál, bár szakértők szerint Magyarország rövid távon kifejezetten kockázatos célpont. A politikai bizonytalanság és a magas költségvetési hiány nem a legjobb kombináció a kötvénybefektetők számára – mondta Scott Mather, a Pacific Investment Management európai vezetője.
Nyolc éve sok volt a forró tőke
Választások idején szinte szabályszerűen élénkül a forintpiac, az átmeneti kereskedési láz, a gyengülési trend kezdete és a kiugróan nagy volatilitás okai azonban esetenként eltérőek voltak. Az akkor még Surányi György vezette jegybank 1998. novemberi inflációs jelentése szerint a választásokat megelőző hónapokban jelentős mennyiségű tőke áramlott az országba és az MNB-nek aktívan interveniálni kellett a kosárvalutákkal szemben számított árfolyam erős sávszélén. Április végéig a jegybank több mint 3,3 milliárd dollárt (771 milliárd forint értékű devizát) vásárolt a hazai devizapiacon.
A forinterősödés hátterében akkor három ok állt: a külföldiek portfólióbefektetései (elsősorban állampapír-vásárlásai), a bankrendszeren kívüli szereplők nettó határidős devizaeladása és a folyó mérleg hiányát meghaladó működőtőke-beáramlás. Mivel azonban ezek a tételek még mindig nem magyarázták a sterilizációigényt, valószínűsíthető, hogy a három „látható” tétel mellett legalább még egyszer ekkora volt az árfolyam-spekulációs céllal az országba vezényelt pénz. A választások idejére (az első forduló akkor május 10-én volt) rendkívül megnőtt a volatilitás, és korántsem volt már egyértelmű, hogy a forint nem távolodhat a sáv erős szélétől. A konverziós forintkereslet ugyanis már április végére leállt, ahogy a forintbefektetések hozama összhangba került a külföldi befektetők által elvárt prémiummal. Hiába reménykedtek a spekulánsok is: az MNB nyilvánvalóvá tette, hogy nem változtat a szűk sávos csúszó árfolyamrendszeren. A jegybank több lépésben csökkentette az alapkamatot is, ami júniusig a forinthozamok jelentős, 200-250 bázispontos esését eredményezte. A választásokkal kezdődő második időszakot a forintbefektetésektől elvárt prémium jelentős emelkedése és a forint sávon belüli tartós gyengülése jellemezte. A gyengülés és az elvárt prémium növekedése a jegybanki szakemberek szerint jórészt a választásokkal volt magyarázható, amit megerősített a tőzsde májusi zuhanása is. Az ezt követően egészen szeptemberig–októberig tartó gyengülésre külső okok is rásegítettek (orosz válság, nemzetközi likviditás szűkülése), mindez több alkalommal is jegybanki intervenciót tett szükségessé az árfolyam védelme érdekében. Mint azóta is sokszor, a forint árfolyamváltozása elvált a makrogazdasági fundamentumoktól, amelyek akkor erősebb kurzust indokoltak volna a nagy nemzetközi bankok által befolyásolt piaci árfolyamnál.
Négy éve is élénk volt a forintpiac
2002-ben szintén megélénkült a forintpiac a választások idején (április 7-én volt az első forduló). Az árfolyammal kapcsolatban igencsak szűkszavú májusi MNB-jelentés a felértékelődési trend megállásáról számolt be, a kampányidőszakban a 240–245 forintos sávban mozgott az euróárfolyam. A következő, augusztusi inflációs jelentés három hónap alatt már félszázalékos árfolyamgyengülést konstatált, növekvő változékonyság mellett. Bár a május 21-i jegybanki kamatemelésnek sikerült az árfolyam leértékelődését megállítania; június közepén ismét gyengülni kezdett a forint, július 3-ával kezdődően pedig két nap alatt több mint 2 százalékot veszített értékéből. Ezt követően egy kedvező inflációs adat és egy jelentős fiskális konszolidációt előre vetítő PM-stratégia állította ismét erősödési pályára a forintot. A 2006-os eseményekkel való hasonlóság – valószínűleg – nem a véletlen műve.
