Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az elmúlt négy hétben megpróbáltunk utánajárni, hogy a jelenlegi parlamenti pártok – nekik van ugyanis a legnagyobb esélyük bejutni az országgyűlésbe az áprilisi voksoláson – mit ígérnek választási programjaikban. Úgy gondoltuk, olvasóinkat az érdekli leginkább, hogy személyesen nekik mit kínálnak a pártok, hogyan változhat jövedelmi helyzetük, s nem az, hogy egyes területeken (például az egészségügyben) mi olvasható ki a programokból. Ezért vizsgáltuk meg a programokat úgy, hogy mit tartalmaznak a munkavállalókra, a vállalkozókra, a pályakezdőkre, illetve a kisbefektetőkre vonatkozóan.
Ez azonban lecsupaszított értékelés, amely pusztán az ígéretek kihatását figyeli a jövedelmekre. A választónak egy sor más tényezőt is érdemes mérlegelnie: például azt, hogy mennyire megalapozottak ezek az ígéretek, miből fedezi majd a győztes párt ezek valóra váltását, és nem lesz-e később böjtje a hirtelen jött jólétnek. Elbírja-e az államháztartás a további adó- és járulékcsökkentést anélkül, hogy a kiadási oldalon ellentételeznék a bevételkiesést? Vagy: a programok a reformok helyett nem inkább konzerválják-e a nagy elosztó rendszerek pazarló működését, és mekkora mozgástér marad az érdemi beavatkozásra, ha a forrásokat apasztja a kormányzó párt? Azt is régóta tudjuk már, hogy ellenzékből sokkal könnyebb ígérgetni, mint kormánypártként, és minden program annyit ér, amennyit betartanak belőle...
A materiális dolgokon túl érdemes megvizsgálni az ígéreteket az elvek érvényesülése szempontjából is. Mert tetszetős ugyan a kamatadó jegelésének gondolata, ám hogyan viszonyul az a közteherviseléshez? A jogbiztonság, a kiszámíthatóság is patikamérlegre kell kerüljön a döntés meghozatalakor, mert mire számítson a befektető attól a párttól, amelyik a privatizációs döntések, a már megkötött szerződések felülvizsgálatát helyezi kilátásba? Azt már alig merem leírni, hogy a szavazáskor a közösség érdekeit sem árt figyelembe venni, ami néha a személyes érdekekkel ütközik, de ezt a dilemmát inkább meghagyom a moralistáknak feldolgozásra.
Ha mindezen szempontokat egybevetjük, máris nehezebb a dolgunk. És akkor még nem is ejtettünk szót arról, hogy a vállalkozó egyben befektető, a munkavállaló meg vállalkozó és befektető is lehet, vagyis ezen típusok keverékéből állítható össze az életszerű szavazó.
Szavazótársaim, nem irigylem magunkat.
