Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A piac és a képzési rendszer kapcsolatának erősítését mind a négy parlamenti párt alapvető feladatának tartja, a programokban kiemelten szerepel a szakképzés erősítése, a piaci igények folyamatos számbavétele és közvetítése az intézmények felé. Különbségek leginkább a finanszírozás mikéntjében, a túlképzés kezelésében és a felsőoktatás irányításában bukkannak fel. A szakképzés átalakításába minden párt aktívan vonná be a gazdasági kamarákat, az üzleti szféra szakmai szervezeteit és magukat a vállalkozókat. A Fidesz a felsőoktatásból ma is kiesőkre helyezi a hangsúlyt, őket akarná bevonni a szakképzés, illetve a felnőttképzés rendszerébe; ehhez pedig ösztöndíjprogramot, munkába állási támogatást hozna létre, valamint költségalapúvá tenné a szakképzés állami finanszírozását. A párt emellett – ma ismert tervei alapján – nem nyúlna bele mélyen a mai felsőszintű képzési struktúrába, vagyis vélhetőleg nem vágná meg jelentősen azon szakok állami támogatását, amelyek a szükséges szakemberszám többszörösét bocsátják ki. A végzettek elhelyezkedési esélyeit az üzleti szférát is bevonó hallgatói szerződésekkel és a karrierirodai hálózat erősítésével növelnék.
A szocialista és a szabad demokrata program egyaránt említi a térségi integrált szakképző központok létrehozását, az MSZP emellett kiemelt támogatást ígér a hiányszakmáknak. A szakiskolákban pedig tanácsadó testületek formájában (a felsőoktatási intézmények gazdasági tanácsaihoz hasonlóan) vonnák be a piaci szereplőket a képzés alakításába. A liberális és a szocialista elképzelések nagy súlyt fektetnek a képzési struktúra piacorientált átalakítására. Az Országos Képzési Jegyzék – részben uniós mintára történő – szűkítését ígéri az SZDSZ és az MDF, az MSZP pedig a természettudományos, műszaki és informatikai képzési keret bővítéséről, illetve e területeken kiemelt programokról beszél.
Míg a szocialista program kiemelten kezeli a közoktatási, illetve a felsőoktatási infrastruktúrafejlesztést – az utóbbi területen a magántőke és az uniós források jelentékeny bevonásával –, a Fidesz a ppp-konstrukciós szerződések felülvizsgálatát ígéri, az MDF pedig olyan feltételt szab a fejlesztésekhez (például kollégiumépítéshez), hogy azok ne a hallgatókat terheljék anyagilag.
