Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A jegybank monetáris tanácsa (MT) a szeptemberi 25 bázispontos csökkentés után immár ötödik alkalommal hagyta változatlanul 6 százalékon az irányadó kéthetes betéti kamatlábat. A jegybankárok döntése teljes mértékben egybevágott az elemzői várakozásokkal (NAPI Gazdaság, 2006. február 23., 1–3. oldal).
A tanács ülésén más lehetőséget nem vetettek fel, s így nem is szavaztak alternatíváról. Ez némiképp meg is lepte a jegybank elnökét, mivel a legutóbbi ülés óta volt olyan tanácstag, aki bizonyos feltételek mellett nem zárta ki a kamatvágás lehetőségét. Sőt, a tegnapi ülés során is felvetődtek hasonló értelmű gondolatok – igaz, az emelés mellettiek is –, javaslat végül azonban egyik irányban sem fogalmazódott meg. A tanács így a javaslat és a szavazás tekintetében is egységes volt. Az alapkamat stabilitása nem mozgatta meg a piacokat, az euró jegyzése 252,15 és 252,65 forint között ingadozott, de jellemzően az ennél is szűkebb, 252,40–252,60 forintos intervallumban mozgott a kurzus.
A jegybank nyilvánosságra hozta a 2005. novemberi inflációs jelentésében közölt előrejelzés felülvizsgálatát is. A korábbi bejelentésével összhangban az MNB a rendszeres februári és augusztusi inflációs jelentés helyett rövidebb „időközi felülvizsgálatot” készít, amelyben az előző jelentésben közölt inflációs kilátásokhoz képest bekövetkezett főbb változásokat mutatja be. A felülvizsgálatban a jegybank stábja feljebb hozta az idei évre vonatkozó inflációs előrejelzését, a novemberi átlagosan 1,1 százalékot 1,3-re, a maginflációt pedig 0,8-0,9 százalékra a magasabb világpiaci olajárak és a gazdaságban tapasztalható nagyobb konjunktúra nyomán. Az év eleji áfacsökkentés nem teljesen a vártnak megfelelően jelent meg az árakban: az iparcikkek árcsökkenése a vártnál kisebb volt, ami arra utalhat, hogy az áfacsökkenés lassabban – csak 1,7 százalék „jött át”, illetve az elnök szerint annyi sem –, vagy csak részben érvényesül a fogyasztói termékárakban. A piaci szolgáltatások inflációjának csökkenése ugyanakkor a várakozásokat meghaladta, ami azt jelezheti, hogy a gazdasági szereplők inflációs várakozása igazodik az alacsony inflációs környezethez. Az azonban kérdéses, hogy a következő időszakban mekkora lesz az áfacsökkentés további inflációmérséklő hatása.
Az MT közleményében és a jegybanki felülvizsgálatban egyaránt szót ejtettek a magyar gazdaság egyensúlyi pályáját övező bizonytalanság továbbra is aggodalomra okot adó meglétéről. A különösen kedvező globális kockázatvállalási hajlandóság egyelőre ellensúlyozza ugyan a jelentős hazai egyensúlyi kockázatokat, de kérdés, hogy ez meddig lesz így. A monetáris politika mozgásterét hosszabb távon pedig az korlátozhatja, ha a befektetők magasabb kockázati prémiumot – ami már így is a legmagasabb a régióban, 220–250 bázispont, szemben a 75 bázispontos lengyellel és a 0 bázispontos, illetve negatív szlovénnel vagy szlovákkal – várnak el a forinteszközöktől. Az MT szerint a jelenlegi helyzetben a magyar gazdaság számára kulcskérdés a fiskális konszolidáció, s a fiskális fegyelem megszilárdítása érdekében hiteles kiigazítási lépéseket kell tenni.
