Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A központi költségvetés hitelügyletekből származó követelései 2004 végén más országokkal szemben 29,127 milliárd forintot tettek ki, ennek nagyobb része fűződik a volt rubelelszámolású (ezen belül egyes országok adósságát még a transzferrubel utolsó jegybanki árfolyamán, 27,50 forinton tartották nyilván 13-14 évvel ezelőtt) országokhoz. A fennmaradó – több mint 9 milliárd forint értékű – követelés a volt dollárelszámolású fejlődő országoknak nyújtott áruhitelekből jön össze. A 2005-re vonatkozó számokat a Magyar Államkincstár (MÁK) a zárszámadási törvény elfogadásáig nem hozza nyilvánosságra, annyit azonban megtudtunk, hogy tavaly terven felüli mértékben csökkent a kintlevőség állománya. Mindez csak a kormányhitel jellegű tartozásokra vonatkozik, a költségvetés egyéb kintlevőségei alapvetően kárkintlevőségek, s így a Mehib, illetve az Eximbank kezeli őket.
A kormányhitel jellegű követelések zöme 1990 előtt keletkezett, előfordul közöttük a 70-es évekből itt ragadt adósság. Utoljára 1992-ben keletkezett ilyen jellegű kintlevőség, Etiópia és Albánia részéről (az utóbbi még a 80-es években vállalt kötelezettségből fakad, aminek a teljesítését a 80-as évek második felében kezdték, s 1992-ig eltartott). Jó néhány tartozásra „keresztet vethet” a költségvetés, közülük Banglades, Egyiptom, Irán, Mongólia és Vietnam adósságának eltörléséhez a 2004-re vonatkozó zárszámadási törvény szavazása során az országgyűlési képviselők hozzájárultak, így ezek tavaly január elsején már nem jelentkeztek. A törlést azzal indokolták, hogy a behajtás ráfordításai nem állnak arányban a követelés nagyságával. Az érintett adósságok között Irán 2,6, Mongólia 0,8, Egyiptom 2,44 millió forintot jegyzett, csak Vietnamé, valamint Bangladesé volt nagyobb, 30,18, illetve 38,46 millió forint.
A fennálló kintlevőségek között a kubai és az észak-koreai a legkeményebb dió: Havanna nem vitatja ugyan a követelést, ám az utóbbi 15 évben nem mutatott hajlandóságot a rendezésre, Phenjannal pedig még kilátástalanabb a helyzet, lévén semmiféle kapcsolat nincs az országgal. Mérsékelt esélyek mutatkoznak a pénz viszontlátására Kambodzsa, Szudán és Nigéria esetében: nincs kivel felvenni a kapcsolatot, vagy „nem ígérnek törlesztést”, vagy olyan kicsi a hátralévő tartozás, hogy az adós ország már nemigen foglalkozik vele. Emellett komoly huzavona folyik Kazahsztánnal is (NAPI Gazdaság, 2006. január 31., 1–2. oldal) a jamburgi beruházások nyomán keletkezett volt szovjet adósság ügyében.
Az adósságrendezési megállapodások kidolgozása során a pénzügyi tárcának lehetősége van engedményt adni. Ily módon rendezte tartozását Jemen és Tanzánia, valamint 16 éves fizetési ütemezésben állapodtak meg Nicaraguával – a latin-amerikai ország eredeti adósságának 10 százalékát fizeti ki. Etiópia esetében viszont pénzre nem lehet számítani, várhatóan részben kedvezmény, részben áruval történő segítséggé alakítás lesz a megoldás. A fennmaradó országok közül Albánia – bár a 2003-as kormánymegállapodás szerint áruval is törleszthetne – készpénzben, Oroszország a 2004-es kormányközi egyezmény alapján áruval – alapvetően gépekkel, járművekkel – fizet, a tervek szerint még idén. Algéria részben már rendezte a követelést, a maradékot adósságbeszámítással rendezik, Laosz és Törökország ugyancsak rendezte tartozását.
